Növénytan
A mikrotubulusok leggyakrabban a citoplazma sejtfallal érintkező részén megjelenő csőszerű képződmények . A sejtfal képzésében működhetnek közre, ugyanis annak cellulóz-mikrofibrillumai mindig a plazmalemma mentén elrendeződő mikrotubulusok irányába rakódnak le. A sejt- osztódáskor kialakuló magorsót is mikrotubulusok alkotják. A fragmoplaszt, az alapi testek, az ostorok és a csillók létrehozásában is szerepük van. Átmérőjük 24 nm. Tubulin nevű fehérjealegységeikből a sejt meghatározott pontján keletkeznek.
Az őszi kikerics kolchicin nevű és a kis télizöld vinblasztin, valamint vinkrisztin nevű alkaloidjai meggátolják a mikrotubulusok tubulin-alegységekből való összeállítódását. Az ilyen anyagokkal kezelt sejtek magjai a magorsó kialakulásának akadályoztatása miatt nem osztódnak, a cellulóz-mikrofibrillumok[267] rendezetlen lerakódása következtében pedig minden irányban azonos kiterjedésűek (izodiametrikusak) lesznek. A kromoszómák megkettőződését viszont az említett alkaloidok nem befolyásolják, és így alkalmazásukkor poliploid sejtek keletkeznek.
[267] A cellulóz-mikrofibrillumok a sejtfalak felépítő egységei. 15-20 elemi rostból állnak, amelyek ún. micellumokat, mintegy 100 cellulóz-makromolekulából felépülő kötegeket tartalmaznak. A micellumokat az intermicelláris tereken keresztülhatoló cellulózmolekulák tartják össze. A mikrofibrillumok kötegei a fénymikroszkóp alatt már kivehető fibrillumok vagy sejtfalrostok. Ezek szövedéke alkotja a sejtfal rétegeit.