Tartalom
A sejtek és a telepes test evolúciós kialakulását már korábban ismertettük. A szövetek előfutáraiként már a telepes testű előlények közül sok gombában, valamint vörös-, barna- és zöldmoszatban a sejtfonalak összefonódásával vagy éppen létrejöttüket követő egyesülésével olyan test jött létre, amelyet álszövetnek (plectenchyma) nevezünk. A legfejlettebbeknek tekintett barnamoszatok viszont már olyan tömör szervekkel rendelkeznek, amelyek sejtjei a vezérsejtekből[274] való keletkezésük pillanatától kezdve egymással szorosan összekapcsolódnak. A testüket alkotó szöveteket már valódi szöveteknek tekintjük. Az egyes fajok szerveiben különböző mértékben fel lehet ismerni az asszimilálásra, a raktározásra, a szilárdításra és a szállításra specializálódott sejtekből álló kezdetleges szöveteket. Az ilyen növényi testet szövettelepnek is nevezhetjük. Szövettelepet alkotnak a harasztok gametofitonjának[275] előtelepei (prothallium) is.
A telepes testű szervezetek között legbonyolultabb felépítésűek a mohák . A lombosmohák száracskája és levélszerű képződménye, valamint a hajtásos növények szára és levele közötti nagymértékű hasonlóság ellenére az említett szervek csak analóg[276], és nem homológ[277] szerveknek tekinthetők. Ezt igazolja az is, hogy a mohanövény teste a gametofiton szakasz[278], a hajtásos növény teste pedig a sporofiton szakasz[279] képviselője. Ennélfogva a lombosmohák szövetei a hajtásos növények szöveteinél sokkal kezdetlegesebb szerveződésűek.
A túlnyomórészt szárazföldön élő hajtásos növények fejlett gyökér- és hajtásrendszerében már a szöveteknek is magasabb szintű követelményeknek kellett megfelelniük. Ennek megfelelően azok nagymértékben specializálódtak. A specializáció eredményeképpen alakult ki a szárazság ellen védelmet nyújtó, kutikulával és gázcserenyílásokkal ellátott elsődleges bőrszövet (epidermis) a hajtáson, a víz és a tápanyagok felvételét biztosító, gyökérszőröket tartalmazó elsődleges bőrszövet (epiblema vagy rhizodermis) a gyökereken és a másodlagos, valamint harmadlagos bőrszövet (periderma, illetve rhytidoma) az idősebb, vastagodó szerveken. Hasonlóképpen szükség volt szilárdító szövetekre, amelyek sejtjeinek falába a cellulóz mellé lignin is berakódott, valamint bonyolult felépítésű szállítószövetekre, amelyek a vizet és az ásványi sókat, illetve az elkészített szerves anyagokat szállították háncs- és farészükön keresztül a növény minden részébe. Ezeken kívül még kiválasztó és váladéktartó, valamint egyéb alapszövetek is keletkeztek speciális feladatok ellátására. Mindezeket a szöveteket a növényi test meghatározott helyein csoportosuló osztódó szövetek hozták létre.
[274] Vezérsejt a soksejtű moszatok, a mohák és a harasztok növekedő testtájainak csúcsán lévő azon sejt, amelynek osztódása révén keletkezik a testtáj összes többi sejtje. Utódsejtjei - a különböző szervezetekben eltérő mértékben - még tovább osztódhatnak. Az osztódások iránya szerint megkülönböztetünk egy-, két-, három- és négymetszésű vezérsejteket.
[275] Gametofiton a kétszakaszos egyedfejlődés spórák létrejöttével kezdődő, egyszeres kromoszómaszámú (haploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén - számtartó osztódással - ivarsejtek (gameta) keletkeznek.
[276] Analógok a szervek, ha fejlődéstani szempontból különböző eredetűek, de hasonló megjelenésűek és működésűek (pl. ágtövis, levéltövis, gyökértövis, tüske).
[277] Homológok a szervek, ha fejlődéstani szempontból azonos származásúak, de különböző megjelenésűek és működésűek (pl. lomblevél, pikkelylevél, virágtakaró- és ivarlevél, levélkacs, levéltövis). A kifejezést az azonos származású, de különböző megjelenésű és működésű szervekkel végbemenő egyedfejlődésre is gyakran alkalmazzuk.
[278] Gametofiton a kétszakaszos egyedfejlődés spórák létrejöttével kezdődő, egyszeres kromoszómaszámú (haploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén - számtartó osztódással - ivarsejtek (gameta) keletkeznek.
[279] Sporofiton a kétszakaszos egyedfejlődés ivarsejtek egyesülésével (zigóta létrejöttével) kezdődő, kétszeres kromoszómaszámú (diploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén spórák keletkeznek redukciós osztódással.