Növénytan
A szállítószövetrendszer a gyökerek által felvett vizet és ásványi sókat juttatja el a hajtásba, illetve a hajtásban fotoszintézis révén képzett szerves vegyületeket a növény minden részébe. Szállító feladatot ellátó alkotói a szállítás irányába erősen megnyúltak és ferde harántfalakkal megnövelt felületen biztosítják a szállított anyagok egymásnak való gyors átadását. A víz és az ásványi sók szállításával kapcsolatban álló elemei a farészt (xylem), a szerves anyagok szállításában közreműködő elemei pedig a háncsrészt (phloem) alkotják. A fa- és a háncsrész általában kötegekbe (edénynyalábokba) tömörül. A farész szállítóelemei többnyire elpusztult sejtekből állnak, míg a háncsrész hasonló feladatot ellátó sejtjei plazmát tartalmaznak.
A farész a nevét arról kapta, hogy erősen vastagodott sejtfalú szállítóelemei sok faanyagot (lignin) tartalmaznak. A lignin csekély vízáteresztő képességű, és fokozza a szállítóelemek szilárdságát. A farész elsődleges elemei a prokambium,[289] másodlagos elemei pedig a kambium[290] belső oldalán keletkeznek. Az először kialakuló kisebb méretű, vékony sejtfalú elemek a protoxilémet, a később keletkező nagyobbak és vastagabb sejtfalúak pedig a metaxilémet alkotják. A protoxilém alkotói a szerv erőteljes vastagodása következtében megnövekedett nyomás hatására gyakran összepréselődnek. Az évelő növényekben faszciku- láris és interfaszcikuláris kambium is működik, amely másodlagos farészt képez. A kambium faelemeket képző sejtjei, a fuziform iniciálisok - az osztódásaik révén keletkező sejtek alakjának megfelelően - hosszanti irányban megnyúltak. A farész elemei a tracheák, a tracheidák, a farostok és a faparenchimasejtek. A tracheidák elhalt vízszállító sejtek. A harasztok és a nyitvatermők egyedüli vízszállító elemei. Sejtfaluk másodlagos vastagodása hálózatos, gödörkés, vermes gödörkés stb. lehet. A tracheák több sejt (tracheatag) harántsejtfalának felszívódásával keletkező vízszállító csövek. A zárvatermők fő vízszállító elemei, de előfordulnak a csikófark és a zsurlók szárában is. Ugyanakkor a zárvatermők ősibb fajaiban - pl. a liliomfa-virágúak rendjében - még nem jelentek meg. Hosszúságuk általában 10-20 cm-es, de a liánok szárában hihetetlen méretet (5-10 métert) is elérhet. Sejtfalaik másodlagos vastagodása a leggyakrabban gyűrűs vagy spirális típusú. Több évi működés után a szomszédos parenchimasejtek[291] benyomulhatnak üregükbe és ún. tilliszeket képezve eldugaszolhatják azokat. Idővel sejtfalaikat fafestő anyagok (flobafének) konzerválhatják. A faparenchima a farész élő, vékony sejtfalú eleme. A bélsugár- és a bélszöve- ti sejtek tápanyagokkal való ellátásában és a raktározásban is közreműködhet. Fuziform iniciálisokból[292] vagy bélsugár iniciálisokból[293] is keletkezhet. A farost szklerenchimatikus[294] jellegű szilárdítóelem. Az évelő fásszárú növények fatestében tavasszal nagy üregű, nyár végén pedig kis átmérőjű elemek képződnek. Az évenként kialakult tavaszi és nyár végi fa a fatestben gyakran jól felismerhető évgyűrűket alkot.
A háncsrész elsődleges elemei a prokambium[295], másodlagos elemei pedig a kambium[296] külső oldalán keletkeznek. Ezek az elemek szállítják az asszimilátumokat[297] a fiatal növényi részekben, az egyszikűekben és a másodlagosan nem vastagodó kétszikűekben. Először a protofloém, később pedig a metafloém alkotói jönnek létre. Az asszimilátumok[298] szállításában leginkább a metafloém vesz részt. Ősszel a háncs szállítóelemei eltömődnek és a kambium nagy mennyiségű háncsrostot hoz létre. A háncsrész alkotói a rostasejtek, a rostacsövek, a kísérősejtek, a háncsparenchima és a háncsrost. A rostasejtek a harasztok és a nyitvatermők egyedüli szállítóelemei, de a zárvatermőkben is gyakran előfordulnak. Tonoplasztjuk szétesése után sejtmagjuk tönkremegy és egy keverékplazma (mixoplazma) tölti ki a sejt üregét, amelyben az endoplazmatikus retikulum a sejtfal közelében megmarad. A rostasejtek csúcsi falán lévő sejtfalvastagodások gödörkéin plazmodezmoszok hatolnak át a szomszédos rostasejtekbe, amelyek a gyors asszimilátum-szállítást teszik lehetővé. A rostacsövek a zárvatermők jellegzetes háncselemei. Úgy keletkeznek, hogy több egymás fölött elhelyezkedő sejt (rostacsőtag) harántfalai perforálódnak, ún. rostalemezt alkotva. Általában csak néhány évig működnek. Ezt követően rostalemezeiket kallóz tömi el. A kísérősejtek és a rostacsőtagok közös anyasejtek egyenlőtlen (inekvális) osztódásával keletkeznek. Újabb osztódások következtében a rostacsőtagok mellett akár több kísérősejt is elhelyezkedhet. A kísérősejtek a nyitvatermőkből hiányzanak. Élénk anyagcserét folytatnak, és tápanyagokat is raktározhatnak. A rostacsővel együtt pusztulnak el. A háncsparenchima a szállításban és a raktározásban közreműködő, vékony falú háncsalkotó. Elöregedve szklerifikálódhat[299]. A háncsrost megnyúlt, vastag falú sejtjei a háncsot szilárdítják. A rostnövényekben - pl. kender, len - különösen fejlettek.
[289] Prokambium a szár és a gyökér azon elsődleges merisztémája, amelyből a szerv elsődleges (felülettel párhuzamos irányú osztódásokkal még nem vastagodott) szállítószövet-rendszere keletkezik.
[290] Kambium a növények szárának, valamint gyökerének felülettel párhuzamosan elhelyezkedő osztódó szövete. A szervet olyan osztódásokkal vastagítja, amelyek eredményeképpen keletkező új sejtfalak érintőirányúak (tangenciálisak). A kambium különleges formája a másodlagos bőrszövetet (periderma, paraderma) és a harmadlagos bőrszövetet (rhytidoma) képező fellogén, perikambium vagy parakambium, illetve a sebeket osztódásaival lezáró sebkambium.
[291] A parenchima a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű sejtekből álló (izodiametrikus) szövet.
[292] A fuziform-iniciálisok a nyalábkambium azon hosszanti irányban megnyúlt sejtjei, amelyek az edénynyalábok szállító vagy szilárdító feladatú sejtjeit képezik. Mellettük előfordulnak a nyalábkambiumban a tér minden irányában többé-kevésbé azonos kiterjedésű (izodiametrikus) bélsugár-iniciálisok is, amelyek a központi bélszövetet és a kéreg alapszöveteit összekötő bélsugársejteket gyarapítják.
[293] A bélsugár-iniciálisok a nyalábkambium azon sejtjei, amelyek többé-kevésbé izodiametrikus bélsugársejteket képeznek.
[294] A szklerenchima erősen megvastagodott falú, szűk sejtüregű, élő anyagot nem tartalmazó sejt vagy szövet. A szilárdításban játszik szerepet.
[295] Prokambium a szár és a gyökér azon elsődleges merisztémája, amelyből a szerv elsődleges (felülettel párhuzamos irányú osztódásokkal még nem vastagodott) szállítószövet-rendszere keletkezik.
[296] Kambium a növények szárának, valamint gyökerének felülettel párhuzamosan elhelyezkedő osztódó szövete. A szervet olyan osztódásokkal vastagítja, amelyek eredményeképpen keletkező új sejtfalak érintőirányúak (tangenciálisak). A kambium különleges formája a másodlagos bőrszövetet (periderma, paraderma) és a harmadlagos bőrszövetet (rhytidoma) képező fellogén, perikambium vagy parakambium, illetve a sebeket osztódásaival lezáró sebkambium.
[297] Az asszimilátumok az élő szervezetek testét fölépítő, áthasonított anyagok. Az anyagcserefolyamatok során keletkeznek.
[298] Az asszimilátumok az élő szervezetek testét fölépítő, áthasonított anyagok. Az anyagcserefolyamatok során keletkeznek.
[299] A szklerenchima erősen megvastagodott falú, szűk sejtüregű, élő anyagot nem tartalmazó sejt vagy szövet. A szilárdításban játszik szerepet.