Növénytan
A virágtakaró-levelek szöveti felépítése hasonlít a lomblevelekéhez. Mezofillumuk[406] azonban többnyire homogén, ritkán tagolódik oszlopos és szivacsos parenchimára. Amíg a csészelevelek a lomblevelekéhez hasonló edénynyalábrendszert - erezetet - tartalmaznak és epidermiszükön[407] gázcserenyílások és szőrök is találhatók, addig a színes szirom- és lepellevelekben sztóma[408] csak ritkán fordul elő, és az edénynyalábrendszer is leegyszerűsödött. Az utóbbiak epidermisze[409] a szőrök mellett gyakran papillákkal[410] borított, és külső fala többnyire hullámos. Felszínét, a csészelevelekéhez hasonlóan, kutikula fedi.
[406] A mezofillum a levél bőrszövet (epidermis) által határolt belseje.
[407] Az epidermisz a fiatal hajtás (elsődleges) bőrszövete.
[408] A sztóma vagy gázcserenyílás a mohák, a harasztok és a virágos növények hajtásának elsődleges bőrszövetén kialakuló, gázcserét (mindenekelőtt szén-dioxid-felvételt és oxigénleadást) biztosító, specializálódott sejtekből álló képlet.
[409] Az epidermisz a fiatal hajtás (elsődleges) bőrszövete.
[410] A papilla az epidermiszsejtek felületnagyobbító kitüremkedése. A sziromlevelek bársonyosságát okozza.