Növénytan
A levéllemez morfológiai jellemzői - pl. alakja, erezete, csúcsa, válla, széle, éle, tagoltsága, valamint színi és fonáki oldalának alakulása (színe, szőrözöttsége stb.) - igen változatosak és ezért fontos határozó bélyegek. Az összetett levelek levélkéire a levéllemez morfológiai leírásakor alkalmazott fogalmak többsége éppúgy alkalmazható, mint az egyszerű levelek levéllemezére.
Gyakoriak a tojásdad (pl. nemes körte), a deltoid (pl. fekete nyár), az elliptikus (pl. kis télizöld), a kör (pl. vadkörte), a szív (pl. napraforgó), a dárda (pl. faluszéli libatop), a vese (pl. kapotnyak), a nyelv (pl. terjőkekígyószisz), a lapát (pl. százszorszép), a fonál (pl. fésűs békaszőlő), a tű (pl. feketefenyő), a kard (pl. nőszirmok) és a nyíl (pl. nyílfű) alakú levelek. Ha a levéllemez a szélességénél kb. háromszor hosszabb, hosszúkásnak, ha kb. négy-hatszor hosszabb, lándzsásnak, ha pedig sokszor hosszabb, szálasnak nevezzük. Hosszúkás pl. a lapulevelű keserűfű, lándzsás a lándzsás útifű, szálas pedig a pázsitfüvek levele. Ha a levél nyele nem a levéllemez vállán, hanem a közepe táján ered, pajzs alakú a levél (pl. sarkantyúka) . Csöves az összenőtt szélű, csövet formáló levél (pl. vöröshagyma) . Ismerünk vastag, pozsgás, hengeres levéllemezeket is (pl. hatsoros varjúháj) .
