Növénytan
A termőlevelek (carpellum) a harasztok makrosporofillumaiból[479] származnak. A nyitvatermők nyitott termőlevelein, illetve a zárvatermők zárt termőjének (pistillum) magházában magkezdemények fejlődnek, amelyek teste (nucellus) a makrosporangiumokkal[480], az abban képződött embriózsáksejtek pedig a makrospórákkal[481] homológok[482].
A nyitvatermők és az ősibb zárvatermők virágaiban sok, spirális vonal mentén elrendeződő termőlevél van. A később kialakult taxonok[483] ciklikusan[484] elrendeződő termőlevelei abortusz[485] folytán többnyire egy virágkörre korlátozódtak. A termőtáj a benne található termőlevelek száma alapján lehet egy termőleveles (monokarpikus) vagy több termőleveles (polikarpikus). A több termőleveles termőtájban vagy mindegyik termőlevél külön-külön alkot egy-egy együregű termőt (apokarpikus termőtáj) (pl. boglárka, szeder, bazsarózsa), vagy a termőlevelek egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak (cönokarpikus termőtáj). A cönokarpikus termőtáj lehet szinkarpikus, ha a forrt termőlevelekből származó válaszfalak üregekre tagolják (pl. ricinus, tulipán), vagy lehet parakarpikus, ha a válaszfalak redukálódnak benne (pl. mák, ibolya), illetve csak utólagos szövetburjánzásból származó álrekesz- vagy álválaszfal /pl. keresztesvirágúak/, vagy központi oszlop (pl. paprika) jelenik meg benne. A termőlevelek összeforradásának gyakran könnyen felismerhető helyét varratnak (sutura) nevezzük. Az egy termőlevelű termőn (pl. borsó, bab) az összeforradás helyét hasi varratnak (sutura ventralis), a főeret pedig háti varratnak (sutura dorsalis) nevezzük.
A magház többi viráglevélhez viszonyított helyzete alapján megkülönböztetünk alsó, középső és felső állású magházat. Az alsó állású magházat, amely pl. a tökfélék, a fészekvirágzatúak és az ernyősvirágzatúak jellemzője, körülöleli a vacok, aminek következtében a porzó- és a virágtakaró-levelek a magház fölött erednek. A középső állású magház (pl. szilva, kökény) a tányérszerűen kiszélesedő vacok közepén helyezkedik el, a többi virágalkotó pedig a vacok peremén található. A felső állású magház (pl. mák, borsó, tulipán) a többi viráglevél kiindulási pontja fölé emelkedik. A magházat a termőlevelekből keletkezett válaszfalak rekeszekre, illetve más virágrészekből kialakult álválaszfalak álrekeszekre tagolhatják. A rekeszek száma alapján megkülönböztetünk együregű /pl. pillangósvirágúak/, kétüregű (pl. csűdfű), háromüregű /pl. liliomfélék, nősziromfélék/ és soküregű (pl. körtikefélék) magházat. A magházat oldalról benyúló harántfalak is ún. kamrákra vagy fiókokra tagolhatják. Fiókos magháza van pl. a csibelábnak, a koronafürtnek, a patkófűnek és a repcsényreteknek. Az ilyen típusú magházból keletkeznek a cikkes termések (pl. cikkes hüvely, cikkes becő). A magházba benyomuló virágtengelyt (pl. paprika) központi oszlopnak (columella) nevezzük.
A zárvatermők magkezdeményei vagy magrügyei (ovulum, gemmulum) a magház belsejében a magtanyán (placenta) ülnek, vagy ahhoz köldökzsinórral (funiculus) kapcsolódnak. A magtanyát maglécnek nevezzük, ha a termőlevelek belső szélei kiemelkednek és rajtuk sok magkezdemény foglal helyet. A magléc elhelyezkedése (placentáció) a magházban lehet fali (parietális), ha a benyúló termőlevelek szélein /pl. pillangósvirágúak/, alapi (bazális), ha a magház alapján (pl. dió) tengelyi (axilláris), ha a virágtengelyen /pl. szegfűfélék/, szögleti (anguláris), ha a válaszfalak alkotta szögletekben /pl. liliomfélék/, központi (centrális), ha a szétváló szélű termőlevelek felületén /pl. tökfélék/ vagy oldali (laterális vagy laminális), ha az álválaszfalak vagy álrekeszfalak felületén (pl. tündérrózsa, virágkáka) helyezkednek el a magkezdemények. A magkezdemény alakja egyenes (ortotropikus), visszafordult (anatropikus) vagy görbült (kampilotropikus) lehet.
A bibeszál (stylus) lehet kivételesen hosszú (pl. a "kukoricahaj" vagy "kukoricabajusz" a 40-50 cm-es hosszúságot is elérheti), de hiányozhat is. Ilyenkor a bibe ülő /pl. ernyősvirágzatúak/. A bibeszálak egymással összenőhetnek vagy szabadon állhatnak. Ha összenőnek, gyakran fölső részükben elágaznak. A szabad bibeszálak, illetve az elágazások száma rendszerint megegyezik a termőt alkotó levelek számával. A nőszirmoknak és a kannának színes, lemezes, sziromszerű bibeszála van. Egyes taxonokban[486] az önmegporzás elkerülésére különböző, és a porzóktól is eltérő hosszúságú bibeszálú termőlevelek jönnek létre. A jelenség neve felemás-bibéjűség (heterostylia). A bibeszálak a kankalin és a madársóska virágában kétféle, a füzény virágában pedig háromféle hosszúságúak.
A bibe felülete a virágpor befogásának elősegítése érdekében ragadós és gyakran papillákkal[487], szemölcsökkel vagy szőrökkel borított. Alakja igen különböző lehet. Gömbös pl. a pillangósvirágúak és a kankalin, karéjos a liliom, a tulipán és a keresztesvirágúak, hasogatott a sáfrány, sugaras a tündérrózsa, korongszerű a télizöld, fonálszerű a kukorica, tollas az árpa, a rozsnokok és a vadócok, ecsetszerű pedig a búza és a köles bibéje. A kosborfélék családjának virágában a bibék és a porzók egy központi ivaroszloppá vagy bibeoszloppá (gynostemium) nőnek össze. Ugyanezen növények bibéjén egy ragadós anyagot kiválasztó nyúlvány, az ún. csőröcske (rostellum) figyelhető meg. Az ernyősvirágzatúak és a somfélék bibéjének tövén kiszélesedő korongszerű rész a bibevánkos. A bibék virágonkénti száma is különböző lehet. Egybibés pl. a pillangósvirágúak és az egybibés galagonya, kétbibés a pázsitfüvek, a kétbibés galagonya és az ernyősvirágzatúak, hárombibés a ricinus és a sóska, ötbibés pedig a len és a csibehúr virága.
[479] Makrosporofillumok a nagyobb, női jellegű spórákat (makrospórákat) létrehozó levelek.
[480] Makrosporangiumok azok a spóratartók, amelyekben a nagyobb, női jellegű spórák (makrospórák) keletkeznek.
[481] Makrospórák a nagyobb méretű, női ivarjelleget hordozó spórák.
[482] Homológok az azonos származású, de az evolúció folyamatában egymástól eltérő megjelenésűvé vált szervek, illetve az ilyen szervekkel végbemenő egyedfejlődés-típusok.
[483] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.
[484] Ciklikus a virágfelépítés, ha minden virágalkotó levél körökben (pl. csészekör, pártakör, porzókör) helyezkedik el. Aciklikus viszont, ha az összes virágrész elrendeződése spirális vonalat követ.
[485] Abortusznak a szervek teljes eltűnését nevezzük.
[486] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.
[487] Papillák a bőrszöveti sejtek apró kidomborodásai.