Növénytan
Megporzás az a folyamat, amelynek során a virágpor (pollen) a nyitvatermők magkezdeményére, illetve a zárvatermők bibéjére kerül. A növényvilág törzsfejlődése során rendkívül sokféle módja alakult ki. Ezek két csoportja az önmegporzás és a kölcsönös megporzás.
Önmegporzáskor (autogamia) a bibét a saját virágban termelt pollen porozza be. Ez csak a kétivarú virágokban lehetséges. Két formája a chazmogámia és a kleisztogámia. A chazmogám virágok felnyílnak, aminek következtében az önmegporzás gyakran nem kizárólagos. Az egyidejűleg érő (homogám) ivarlevelek között a megporzás többnyire úgy zajlik le, hogy a portokok a bibére simulnak, vagy pedig fölötte elhelyezkedve a virágporukat közvetlenül rászórják. Az ún. kizárólagos önmegporzás a zárva maradó (kleisztogám) virágokban fordul elő. Ilyenkor idegen virágpor egyáltalán nem juthat a bibéhez. Kleisztogám virága van pl. a búzának, az árpának és a zabnak .
Kölcsönös megporzáskor (allogamia) a bibére vagy a nyitvatermők magkezdeményére más virágban termett pollen kerül. A kölcsönös megporzás is többféle lehet annak alapján, hogy a virágpor milyen növényről származik. Az ugyanazon növényegyed különböző virágai között végbemenő megporzást szomszédmegporzásnak (geitonogamia) nevezzük. Ez jellemző pl. a tökre és az almára . Éppúgy, mint önmegporzáskor, az utód csak egy egyed tulajdonságait örökli. Ha a megporzás egy faj két egyedének virágai között zajlik le, akkor idegenmegporzásról (xenogamia) beszélünk. A kétlaki növényekben (pl. kender, csalán, komló) kizárólag xenogámia fordulhat elő. A növényvilágban ez a megporzási mód a legelterjedtebb. A kölcsönös megporzás különböző fajták, fajok, esetleg nemzetségek egyedei között is végbemehet. Ilyenkor kereszteződésről (bastardogamia) beszélünk. A kereszteződés eredményeképpen létrejött utód a hibrid.
A kölcsönös megporzást a növények különleges berendezésekkel segítik. A váltivarúság, az önmeddőség (autosterilitás), valamint a proterandria[596] és a proterogínia[597] eleve kizárja az önmegporzás lehetőségét. Egyes növényfajok (pl. kankalinok, madársóskák, füzények) virágaiban eltérő hosszúságúak a bibe- és a porzószálak (heterostylia).
Kölcsönös megporzáskor a növények a virágok közötti távolságot különböző környezeti tényezők (pl. víz, szél, állatok, ember) segítségével hidalják át. A hidrofil növények virágpora pl. a víz közvetítésével jut a bibére. Víz segítségével porzódik be pl. a mocsárhúr és a tengerifű . Az anemofil növények virágai és gyakran pollenszemei is jellegzetesen alkalmazkodtak a szél általi beporzáshoz. Többnyire egyivarúak. Bibéjük fonálszerű, elágazó, ecsetszerű vagy tollas. A hím virágok gyakran lecsüngő barkavirágzatba tömörülnek (pl. fűzfa, nyírfa, szelídgesztenye), amelyből a szél könnyen kirázza a virágport. A pázsitfüveken a virágból hosszan kinyúló porzók látják el ugyanezt a feladatot. A pollenszemeken képződött léghólyagok (pl. fenyők) is elősegíthetik a szél általi szállítást. A szélporozta növények virágai többnyire aprók, jelentéktelenek, nem feltűnők. Nektárt[598] vagy illatanyagokat sem termelnek. Ugyanakkor nagy tömegben dús virágzatokat alkotnak.
Az állatok által végzett megporzás (zoophylia) leggyakoribb pollenvektorai a mérsékelt égöv alatt a rovarok (entomophylia) . Apró emlősök, denevérek vagy madarak főként a melegebb éghajlaton működnek közre a beporzásban. Az állatporozta virágok általában hímnősek. Az állatok látogatását a virágok színükkel, formájukkal, illetve nektár[599], nagy mennyiségű virágpor (pl. pipacs, vadrózsák, bazsarózsa) vagy illatanyagok képzésével segítik elő. Az állatok általi megporzáshoz ún. koevolúciós folyamatban alkalmazkodtak. A pollenek felszíne ragadós vagy rücskös, ami könnyebbé teszi a megtapadást az állat testén, illetve a bibén. A bibe pollent felfogó felszínén is ragadós váladék termelődhet, illetve egyenetlenségek, szőrök, papillák stb. alakulhatnak ki .
[596] Proterandriáról akkor beszélünk, ha a porzólevél kifejlődése időben megelőzi a termőlevélét.
[597] Proterogíniáról akkor beszélünk, ha a termőlevél kifejlődése időben megelőzi a porzólevélét.
[598] A nektáriumok vagy mézfejtők a zárvatermő növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. Megkülönböztetünk virágon belüli, ún. intraflorális nektáriumokat és virágon kívüli, de annak mindig a közvetlen közelében elhelyezkedő ún. extraflorális nektáriumokat. A termőlevelek összenövéseinél szeptális nektáriumok helyezkedhetnek el.
[599] A nektáriumok vagy mézfejtők a zárvatermő növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. Megkülönböztetünk virágon belüli, ún. intraflorális nektáriumokat és virágon kívüli, de annak mindig a közvetlen közelében elhelyezkedő ún. extraflorális nektáriumokat. A termőlevelek összenövéseinél szeptális nektáriumok helyezkedhetnek el.