Növénytan
Mintegy 13 000 fajuk ismert. A monadoid típustól a szifonálisig, illetve a szövettelepig minden szerveződési típus előfordul közöttük. Az eltérő alak ellenére mikroszkópos felépítésük igen hasonló. A törzsbe olyan párhuzamosan fejlődött osztályok tartoznak, amelyek fajai a zöld klorofillt[672] elfedő valamilyen specifikus xantofill festék jelenléte miatt sárgászöld, sárga vagy barna színűek. Hasonló színeződésük miatt a Dinophyta és a Haptophyta törzseket is sokan - Chromophyta néven - a sárgásmoszatokkal egy törzsbe vonják. A sárgás-, sárgászöld, kova- és barnamoszatok külön törzsben való tárgyalását leginkább fotoszintetikus[673] produktumaik (a poliszacharid laminarin és krizolaminarin, a cukoralkohol mannit, valamint zsíros olaj) azonossága indokolja. Sejtfalaikat pótlólagos rétegek erősítik. Két ostoruk[674] eltérő. Az egyik előre néz és két sorban szőrözött, a másik hátrafelé hajlik és csupasz. Színtestjeiket a kettős határolóhártya mellett periplasz- tidiális endoplazmatikus retikulum is borítja. Csak e törzs tagjaira jellemző különleges tulajdonság, hogy közvetlenül a színtestek belső határolóhártyája alatt egy hármas rétegződésű tilakoidgyűrű húzódik. Ezen belül is - éppúgy, mint az ostoros moszatok és a kétbarázdás moszatok törzsében - a tilakoidok hármasával alkotnak gránumokat. Ha a szemfolt jelen van, az a kloroplasztiszokban, az ostorok alapja közelében helyezkedik el. Ivartalanul zoo-,[675] aplano-[676] vagy mitospórákkal[677] szaporodnak. Egyes csoportjaiknál ivaros szaporodást is megfigyeltek.
A sárgamoszatok (Chrysophyceae) osztályának színét a fukoxantin klorofillokkal szembeni túlsúlya adja. Mintegy 1000 fajuk túlnyomó többsége egysejtű: monadális, rizopodiális, kapszális vagy kokkális szerveződési szintű. Kevés trichális forma is előfordul közöttük. Plazmájuk áttetsző. Többségükben édesvizekben, kisebb mértékben brakk-[678] és tengervízben élnek. Az osztály ismertebb nemzetségei a Dinobryon, a Synura és a Prymnesium.
A sárgászöld moszatok (Xanthophyceae = Heterokontae) mintegy 500 fajából hiányzik a fukoxantin, aminek következtében sárgászöld színűek. Amőboid[679] és monadális szerveződési típustól kezdődően a szifonálisig igen változatos felépítésűek. Cellulózból és pektinből felépülő sejtfaluk sok kovát tartalmaz. Plazmájuk, az előző osztály tagjaihoz hasonlóan, áttetsző. Nyirkos talajokon, folyók partján, kiszáradó medrekben él a gombostűfejmoszat (Botrydium granulatum). Fontosabb nemzetségeik még a Tribonema és a Vaucheria.
A kovamoszatok (Bacillariophyceae = Diatomeae) osztályába mintegy 10 000 kokkális szerveződésű moszatfaj tartozik. Sejtfalukat két, szappantartószerűen egymásba illeszkedő kovahéj alkotja . Ennek nagyobb, fölső része az epitéka, kisebb, alsó része pedig a hipotéka. A kettőt elválasztó rész az öv. A kovaváz különböző oldalai egymástól eltérő mintázatúak. A mintázat, valamint a sejt alakja és mérete a fajra jellemző. A Centrales rendbe tartozó fajaik sugaras, a Pennales rendbe tartozók kétoldali szimmetriájúak. Az előbbibe pl. a Melosira, a Stephanodiscus és a Cyclotella, az utóbbiba pedig a Navicula, a Gomphonema, a Cymbella, a Diatoma stb. fajok tartoznak. A bentosz[680] és a víz alatti perifiton[681] fontos alkotói.
A barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályába tartozó mintegy 1500 faj a xantofilloktól[682] (fukoxantin, violaxantin, zeaxantin, diatoxantin) nyeri színét. Az algák között a legmagasabb szerveződési szintet elért, szinte kizárólag tengerekben élő szervezetek . Fonalas formák mellett álszövetes[683] és valódi szövetes típusaik is ismertek. Fontosabb nemzetségeik a Macrocystis, a Laminaria, a Sargassum és a Fucus. Egyes fajaik testükben a kálium-jodidot kiemelkedően nagy mennyiségben koncentrálják. Sejtfaluk alginsav-tartalmából alginátot állítanak elő, amit kolloidális tulajdonságai miatt a textil-, a kozmetikai, a gyógyszer- és az élelmiszeripar, valamint a filmgyártás sokoldalúan hasznosít. Emberi fogyasztásra és takarmányozásra is alkalmasak.
[672] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).
[673] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.
[674] Az ostorok kisebb számú (1-2) és hosszabb, a csillók pedig nagyobb számú és rövidebb, sejtből kitüremkedő képződmények. Leggyakrabban a sejtek mozgatásában működnek közre.
[675] Zoospóra vagy rajzóspóra az önálló mozgásra képes, ostorral (ostorokkal), illetve csillókkal ellátott spóra.
[676] Az aplanospóra ostor nélküli, önálló mozgásra képtelen spóra.
[677] Mitospórák a számtartó sejtosztódással (mitózissal) keletkező spórák. Az őket képező sejtek kromoszómaszámával megegyezően lehetnek egyszeres vagy kétszeres kromoszómaszámúak.
[678] A brakkvíz kevert sós- és édesvíz.
[679] Az állábas vagy amőboid szervezetek olyan sejtfal nélküli egysejtűek, amelyek citoplazmatikus sejtnyúlványaikkal helyváltoztatásra vagy táplálékfelvételre képesek.
[680] Bentosz a vízfenék és az üledék élővilága.
[681] A perifitont a víz alá merült köveket, növényeket és más tárgyakat borító növényi és állati szervezetek, valamint hulladékaik alkotják.
[682] A fotoszintetikus pigmentek a fotoszintézisben közreműködő színanyagok. Közéjük tartoznak pl. a bakterioklorofillok, a klorofillok, a karotinoidok (karotinok, xantofillok) és a fikobilinfestékek (pl. fikoeritrin, fikocián).
[683] Az álszövet (plectenchyma) sejtfonalak szoros egymás mellé rendeződéséből vagy keletkezésüket követő összenövéséből létrejött, szövetnek látszó test.