Növénytan
A tömlősgombák a legkiterjedtebb és legheterogénebb gombacsoport. Az összes faj mintegy 30%-a tartozik közéjük, ha nem számítjuk ide a konídiumos gombákat (Deuteromycetes), melyek tulajdonképpen egy mesterséges taxont[898] alkotnak mindazon gombák számára, amelyek fejlődési ciklusát nem teljesen ismerjük.
Tömlősgombák a laikusok által is ismert élesztőgombák, penészgombák, liszharmatgombák vagy éppen kucsma-, illetve szarvasgombák a termőtestes nagygombák köréből. Életmódjuk tekintetében változatosak: elsősorban növényi és állati hulladékokon élő szaprotrófok[899], de növények parazitái és mikorrhizaképzők is akadnak közöttük. Számos képviselőjüknek különösen nagy a jelentősége a cellulóz, a lignin és a keratin lebontásában. Sokuknak komoly gyakorlati jelentősége van, mivel mint fitopatogén szervezetek[900] hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaságban. Nagyszámú tömlősgombafaj él együtt szimbiózisban algákkal mint zuzmó.
Vegetatív testük egysejtű vagy válaszfalakkal tagolt haploid micélium. A sejtfal anyaga kitin[901]. A szeptumok falán egyszerű pórus van, amelyen keresztül a plazma és a sejtszervek migrációja figyelhető meg. Csak az élesztőszerű tömlősgombáknál áll a telep egy sarjadzással keletkező pszeudomicéliumból[902] vagy csupán sarjsejtekből. A többi tömlősgomba termőtestet[903] (ascocarpium) képez. Az ivaros szaporodás alkalmával a haploid micéliumon ivarszervek, anterídiumok[904] és aszkogóniumok[905] alakulnak ki. Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) fejlesztenek az anterídium irányába. A hím jellegű sejtmagvak ezen keresztül vándorolnak az aszkogóniumba. Az összeolvadást vagy plazmogámiát nem követi azonnal kariogámia, ezáltal magpáros sejtek, majd azokból magpáros ("aszkogén") hifák jönnek létre. A magpáros vagy dikariotikus hifákból jön létre a termőtest[906] (ascocarpium). A termőtest kialakulása a tömlősgombákra általánosan jellemző. Ennek előzményeit korábban a járomspórás gombáknál láthattuk, amely a zigospóra[907] körül elhelyezkedő valamiféle védő- vagy burokhifákból állt. A kariogámia a dikariotikus hifa végsejtjében horogképzéssel[908] megy végbe. A horogképződés mechanizmusa meggátolja két azonos ivarjellegű sejtmag összekerülését. A zigótát tartalmazó sejt megnyúlik, sporangiummá[909] alakul, majd először meiózissal és azt rögtön követő mitózissal - általában nyolc - spóra alakul ki. Ezt a megnyúlt sporangiumot nevezzük tömlőnek vagy aszkusznak , a benne kifejlődött spórákat pedig aszkospóráknak. Az aszkospórák tehát endogén módon keletkeznek, majd a tömlő felszakadásával vagy annak szabályos nyílásán át jutnak a szabadba. A tömlők a termőtestben elszórtan, vagy réteget alkotva helyezkednek el. Ez a termőréteg (hymenium) az aszkuszok tömött sorából és a közöttük elhelyezkedő steril hifákból (paraphysis) áll. A régebbi, tradicionális rendszertani felosztások a termőtestek formája és felépítése szerint történtek. Ma a tömlősgombák osztályozásában figyelembe veszik az aszkusz szerkezetét (a tömlő rétegeit és felnyílásának módját) és a termőtestek keletkezési módját. Ennek alapján négy alosztályt különböztetnek meg:
1. élesztőszerű tömlősgombák alosztálya (Protoascomycetidae);
2. rovarparazita tömlősgombák alosztálya (Laboulbeniomycetidae);
3. valódi tömlősgombák alosztálya (Euascomycetidae);
4. dérgombák alosztálya (Taphrinomycetidae).
Sok tömlősgomba ivartalanul is szaporodik. Ezek változatos konídiumtartókon jönnek létre. A mitospórák,[910] a konídiumok[911] keletkezését, amelynek eredményeképpen a faj gyorsan elterjed, a gomba mellékszaporodásmódjának (anamorpha) nevezzük. A főszaporodásmód (teleomorpha) viszont az ivaros folyamatok következtében kialakuló tömlőképzés (aszkuszképzés) a tömlősgombák esetében.
[898] Taxon valamennyi rendszertani egység (faj, alfaj, változat, forma, törzs, osztály, rend, család, nemzetség stb.) közös neve.
[899] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.
[900] Fitopatogének a növények betegségeit okozó szervezetek.
[901] A kitin a gombasejtfal fő alkotója. N-acetil-D-glükózaminból felépülő nitrogéntartalmú poliszacharid. A gombák sejtfalán kívül az ízeltlábúak külső vázának is alapanyaga.
[902] A pszeudo- vagy álmicélium sarjsejtek laza összekapcsolódásával kialakuló lánc.
[903] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.
[904] Az anterídium (antheridium) a növények és a gombák hímivarszerve (gametangium). Lehet - a moszatok és a gombák különböző rendszertani csoportjaiban - egy- vagy többsejtű, illetve a mohák és a harasztok szervezetében bonyolult, szövetes felépítésű.
[905] Aszkogónium (ascogonium) a tömlősgombák női ivarszerve.
[906] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.
[907] Zigospóra - vagy a járomspórás gombáknál járomspóra - az alakilag megegyező gaméták (ivarsejtek) vagy gametangiumok (ivarsejt-anyasejtek) egyesülésével létrejött vastag falú nyugvóspóra.
[908] A horogképződés folyamata során a kétsejtmagvú (dikariotikus) hifavég horogszerűen begörbül. A görbület a hím és a női ivarú magvakat elkülöníti egymástól, aminek következtében azok a horog külön ágaiba kerülnek. Ezután a magvak úgy osztódnak, hogy a magorsók a hifa hossztengelyével párhuzamosan alakulnak ki. Így két eltérő ivarú leánysejtmag a horog csúcsi részébe kerül. Ezeket hamarosan egy új sejtfal választja el a többitől. A keletkezett végsejt magpáros lesz. A horog csúcsában maradó sejtmag is találkozik az alapi részben maradt maggal úgy, hogy a közöttük lévő sejtfalak összetapadnak, majd feloldódnak. Mindez addig ismétlődik, amíg a végsejt magjai - közvetlenül a tömlő (ascus) kialakítása előtt - össze nem olvadnak (karyogamia), zigótát képezve.
[909] A sporangium olyan zárt, vastag vagy vékony falú szerv, amelyben nagyszámú ivartalan szaporítósejt, ún. sporangiospóra kelezkezik.
[910] Mitospórák a számtartó sejtosztódással (mitózissal) keletkező spórák. Az őket képező sejtek kromoszómaszámával megegyezően lehetnek egyszeres vagy kétszeres kromoszómaszámúak.
[911] Konídiumnak nevezzük a valamely tartón lefűződéssel létrejött ivartalan szaporítósejteket, amelyek közvetlenül tömlővel csíráznak.