Növénytan
Többnyire húsos termőtestű[1025] bazídiumos gombák tartoznak ide. Termőtestük tönkre és kalapra tagolódik . A fiatal termőtestet teljes vagy részleges burok (velum universale vagy velum partiale) fedheti . A teljes burok maradványai a tönk alján elhelyezkedő bocskor (volva), valamint a kalapon előforduló pettyek. A részleges burok korábbi létére a gallér (anulus) emlékeztet . A felrend számos képviselőjét a gombakedvelők széles tábora étkezési célokra gyűjti. Előfordulnak azonban közöttük veszélyesen mérges fajok is. Ezek a gombák, ellentétben az Aphyllophoranae felrend képviselőivel, rövid életűek. Himenoforumuk nagy mennyiségű cső vagy lemez kalapfelszín alatti kifejlődése révén megnagyobbodott. A csiperkealkatúak rendjének (Agaricales) mintegy 3000 faját számos családba soroljuk. Termőtestük[1026] epigeikus fejlődésű[1027]. A fajok többsége szaprotróf[1028]. Gyakran képeznek mikorrhizát virágos növényekkel, néhány fajuk pedig parazitaként fákat károsít. A galambgombaalkatúak rendjének (Russulales) valamennyi képviselője mikorrhizaképző. Termőtestük[1029] alkotásában gömbsejtek (sphaerocystida) vesznek részt, amelyektől a gomba húsa kemény és pattanva törik. Közép-Európában a Russulaceae család két nemzetsége - a galambgombáké (Russula) és a tejelőgombáké (Lactarius) - fordul elő. A tejelőgombák tejnedvtartó hifáikban gyakran halmoznak fel terpenoidtartalmú nedvet, amely sérüléskor rögtön kifolyik. Ismert ehető fajok a kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha) és az ízletes rizike (Lactarius deliciosus) . Mérges a hánytató galambgomba (Russula emetica) . A tinórugombák (Boletales rend) többsége csöves termőrétegű,[1030] de előfordulnak közöttük lemezesek is, mint pl. a cölöpgombafélék családjának (Paxillaceae) fajai . Termőrétegük könnyen lehúzható. Túlnyomórészt mikorrhizaképzők. Szoros mikorrhizakapcsolatban élnek együtt pl. a nyálkásgombák családjának (Gomphidiaceae) tagjai a fenyőfélékkel, a sárga gyűrűstinóru (Suillus grevillei) pedig a vörösfenyővel. A szimbiózis következtében ez utóbbi csak a vörösfenyő alatt található meg. A tinórufélék családja (Boletaceae) számos ehető fajt tartalmaz. Ilyenek pl. az ínyencek által igen nagyra értékelt ízletes vargánya (Boletus edulis) , a szemcsésnyelű fenyőtinóru (Suillus granulatus) és a sötét érdesnyelű tinóru (Leccinum carpini) . A család mérges fajai a farkastinóru (Boletus calopus), a sátántinóru (Boletus satanas) és az epeízű tinóru (Tylopilus felleus) .
[1025] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.
[1026] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.
[1027] Megkülönböztetünk epigeikus és hipogeikus termőtestképzést. Az előbbi esetben a gomba termőteste a föld felszíne fölött, az utóbbiban pedig az alatt alakul ki.
[1028] Szaprotróf (szaprobionta) módon az élettelen szerves anyagok (korhadékok) lebontásával energiát nyerő szervezetek táplálkoznak. Ezért korhadékbontóknak is nevezzük őket.
[1029] A termőtestek a gombák olyan szaporítóképletei, amelyekben a csoportokba rendezett spórák védőburokkal körülvéve helyezkednek el.
[1030] A termőréteg (hymenium) a tömlős- és a bazídiumos gombák termőtestének tömlőket (ascus), illetve bazídiumokat, valamint gyakran sterilis hifákat (paraphysis) tartalmazó része.