Növénytan
Leveleik átellenesen vagy örvösen állók. Egyivarú virágaik fejlett virágtakaróval rendelkeznek. Többnyire kétlakiak[1080]. Porzóleveleik több pollenzsákcsoportot viselnek, termőleveleik viszont csak egy magkezdeményűek. Gametofitonjuk[1081] - a zárvatermőkre emlékeztető módon - erősen redukálódott. Másodlagos farészükben a tracheidák mellett a farostok és a tracheák is megjelennek.
A velvicsiafélék családja - Welwitschiaceae
A velvicsiafélék családjának (Welwitschiaceae) egyetlen tagját ismerjük, a bizarr megjelenésű velvicsiát (Welwitschia mirabilis). Délnyugat-Afrika és Angola tengerközeli sivatagjainak növénye. Rövid, gumós szárán növő két, párhuzamos erezetű levele többméteres hosszúságban terül el a földfelszínen. A levelek szétszakadozó csúcsa folyamatosan hal el, miközben az elpusztult részt az alap osztódó szöveteinek működése pótolja. Nagy karógyökerei a nedvesebb talajrétegekig hatolnak. Virágai tobozszerű virágzatban, fedőpikkelyek hónaljában ülnek. Az egyetlen nyitvatermő, amely az ún. varjúháj-metabolizmus[1082] révén a CO2 sötétbeni megkötésére képes.
A csikófarkfélék családja - Ephedraceae
A csikófarkfélék családjába (Ephedraceae) tartozó 40 növényfaj erősen elágazó, alacsony, vesszős cserje. A Földközi-tenger vidékén, valamint Ázsia és Amerika száraz területein fordulnak elő. Leveleik pikkelyszerűek. Virágaik a hajtások elágazásainak csúcsán murvalevelek hónaljában vagy szabadon állnak. A törpe csikófark (Ephedra distachya) az alföldi homok- és löszpuszták, valamint a dolomitsziklagyepek ritka, védett növénye. Melegkori reliktum[1083]. Magvai piros színű, málna-terméscsoportra emlékeztető tobozbogyóvá ("álbogyó") alakulnak. A növény efedrin alkaloidot tartalmaz, amely izgató hatású.
[1080] Kétlaki az az egyivarú virágú növény, amelynek különböző ivarú virágai eltérő egyedeken találhatók meg. Az egylaki növény különböző ivarú virágai egyetlen növényegyeden fordulnak elő.
[1081] Gametofiton a kétszakaszos egyedfejlődés spórák létrejöttével kezdődő, egyszeres kromoszómaszámú (haploid) sejtekből álló szakasza, amelynek végén - számtartó osztódással - ivarsejtek (gameta) keletkeznek.
[1082] A varjúháj-metabolizmus a fotoszintetikus CO2-megkötés különleges útja. Elsősorban a pozsgás növényekre jellemző, amelyek száraz, meleg körülmények között a párologtatás csökkentése érdekében csak éjszaka nyitják ki gázcserenyílásaikat. Az ekkor szöveteikbe beengedett szén-dioxidot légzési energiával megkötik 4 szénatomos szerves savakba, majd nappal, zárt gázcserenyílások mellett, felszabadítják azt, és - most már a napenergia segítségével - újból megkötik cukrokba.
[1083] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.