Növénytan
Jellegzetességük a tőlevélrózsa[1185] és a forrt sziromlevelek . Viráguk aktinomorf[1186], placentációjuk centrális. A rend egyetlen családja a kékgyökérfélék, amelynek fajai különösen sós puszták, félsivatagok, tengerpartok szárazság- és sótűrő növényei.
A kékgyökérfélék családja - Plumbaginaceae
Tagolatlan levelű, lágyszárú növények. Fajaik száma kb. 350. Fő elterjedési területük a mediterráneum, valamint Elő- és Közép-Ázsia. A levelek felületén sajátos víz-, nyálka- és sókiválasztó mirigyek ülnek, amelyek elsősorban a felesleges ásványi sókat választják ki. A száraz éghajlathoz való alkalmazkodásnak tekinthető a levelek redukciója[1187] serte- vagy tűszerű képletekké. A kékgyökér (Plumbago) nemzetség fajai Dél-Európától Iránig elterjedtek. Indiában és Dél-Amerikában egyes fajok nedveivel koldusok kenik be kezeiket abból a célból, hogy hólyagokat idézzenek elő és sajnálatot keltsenek maguk iránt. A nálunk is élő sziki sóvirág (Limonium gmelini) hazai szikes pusztáink dísze. Rokonait (L. sinuatum, L. bonduellii) dísznövényként termesztik, és belőlük szárazvirágcsokrokat készítenek. A másik közép-európai flórában is megtalálható nemzetség az istác (Armeria). A magas istác (A. elongata) száraz sztyepprétek nálunk ritkán előforduló faja. A nemzetség érdekes, speciális alkalmazkodású faja az Armeria halleri , amely a talaj nagy nehézfém-koncentrációját is képes elviselni, és így speciális, nehézfémekben gazdag talajú társulásokban fordul elő.
