Növénytan
Trópusi fák és mérsékelt övi lágyszárú növények tartoznak e rendbe. Több ősi bélyeget megőriztek. Ilyenek a ciklikus[1343] mellett előforduló spirociklikus virág[1344] és az apokarpikus termőtáj[1345]. Porzóik nagy száma másodlagos megsokszorozódás (secunder polyandria) következménye. Leveleikben áteső fényben foltok figyelhetők meg, amelyeket olajjáratok okoznak. Erről a tulajdonságukról kapták régebbi elnevezésüket (Guttiferales - a gutta szó jelentése latinul petty, folt). Fontos, trópusokon termesztett haszonnövények tartoznak ide.
A teafélék családja - Theaceae
Fák vagy cserjék. Képviselőik leginkább a trópusi vagy a szubtrópusi esőerdőkben élnek. Fajaik száma 600 körüli. Bőrnemű leveleik szórt állásúak. Virágaik magánosan állnak a lomblevelek hónaljában. A család nevezetes növénye a kínai teacserje (Camellia sinensis) . Az emberiség egyik legrégibb élvezeti növénye. Élénkítő hatású alkaloidokat (coffein, theophyllin, theobromin) és cseranyagokat tartalmaz. A növény két-háromleveles hajtáscsúcsait szüretelik, majd szárítás és fermeltálás[1346] után hozzák forgalomba. Így nyerik a fekete teát. A fermentálás nélküli, ún. zöld teát főleg Kínában és Japánban kedvelik. A japán kamélia (Camellia japonica) Kínából - Japánon keresztül - származó, Európában is elterjedt dísznövény. Neve az irodalomba is bevonult (ifj. Alexander Dumas "Kaméliás hölgy" címmel írt regényt).
Az orbáncfűfélék családja - Hypericaceae
A család fő elterjedési területei a trópusi és a szubtrópusi tájak. Többségükben fák vagy cserjék, kisebb számban lágyszárúak. Mintegy 350 fajukat ismerjük. Leveleikben gyakran olajjáratok találhatók. Sok porzójuk falkákba nőtt össze. Az általában szintén nagyobb számú termőlevelük szinkarpikus termőtájat[1347] képez. Termésük tok, bogyó vagy csonthéjas. Hazánkban a család egyetlen nemzetsége található meg. Legismertebb faja, a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), száraz erdőkben és gyepekben élő évelő növény. Óceáni éghajlatú vidékek növénye a H. pulchrum.
A látonyafélék családja - Elatinaceae
45 fajuk apró, iszapon növő lágyszárú vagy félcserje[1348]. Leveleik átellenes állásúak, ritkán örvösen állók. Pálhaleveleik vannak. Virágtakaró-leveleik száma körönként 2-5, porzóleveleik száma 2 és 10 közötti. Magházuk felső állású. Termésük tok. A cseplesz látonya (Elatine hexandra) porzóinak száma 6. Alföldünk keleti szélein szórványosan fordul elő.
[1343] Ciklikus a virágfelépítés, ha minden virágalkotó levél körökben (pl. csészekör, pártakör, porzókör) helyezkedik el. Aciklikus viszont, ha az összes virágrész elrendeződése spirális vonalat követ.
[1344] Spirociklikus (hemiciklikus) az a virág, amelyben a virágtakaró-levelek körben (ciklusokban), az ivarlevelek pedig csavarvonal (spirális) mentén helyezkednek el.
[1345] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.
[1346] A fermentálás mikroorganizmusok felhasználásával végzett erjesztés.
[1347] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.
[1348] A félcserjék átmenetet képeznek a cserjék és a lágyszárú évelő növények között. Száruk alsó része rövidszártagú, fás és kitelelő, fölső része pedig hosszúszártagú, lágy és a tenyészidőszak végére elszáradó.