Növénytan
A mocsárrétek mindenekelőtt abban különböznek a láprétektől, hogy alacsonyabb talajvízszintjük miatt levegőellátottságuk jobb, és így nem képződik bennük tőzeg. Nyáron a lápréteknél mélyebben kiszáradnak. A láprétekkel ellentétben kevés moha fordul elő bennük. Gyakran az ártéri ligeterdők helyén jöttek létre fakitermelés és az azt követő rendszeres kaszálás vagy legeltetés hatására. Gazdaságilag igen fontosak; takarmányértékük növelésére gyakran nagyobb tápértékű fajokkal felülvetik őket. Fontosabb társulásaik az alföldi mocsárrét (Agrostetum stoloniferae), a dunántúli mocsárrét (Deschampsietum caespitosae) és az ártéri mocsárrét (Alopecuretum pratensis) . Fajaik között - a névadó fehér tippan (Agrostis stolonifera), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) és a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) mellett - említésre érdemes a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), a sovány perje (Poa trivialis), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), a fehér here (Trifolium repens), a korcs here (T. hybridum), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a réti sás (Carex distans), a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), és a pasztinák (Pastinaca sativa). Védett növényfajaik a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és a kockásliliom (Fritillaria meleagris) .
