Növénytan
Lápok olyan - legalább ideiglenesen víz által borított - területeken alakulnak ki, amelyek talajában a többé-kevésbé oxigénmentes (anaerob) környezetben nagyobb mértékű a szervesanyag-felhalmozás, mint annak lebomlása. Az így összegyűlő, a lebomlás különböző fokán álló szerves anyagok alkotják a tőzeget. Minél vastagabb a tőzegréteg, annál függetlenebbé válik a láp az alapkőzettől. A lápot kialakulásának kezdetén, amikor még vékony a tőzegréteg, mineralotrofikusnak nevezzük, mert a vize közvetlenül érintkezik az alapkőzettel, és így a növényzet az alapkőzet ásványi anyagaiból táplálkozik. Később, több méteresre megvastagodó tőzegréteg mellett, a közvetlen kapcsolat a felszínt borító víz és az alapkőzet között megszakad. Ekkor már ombrotrofikus lápról beszélünk, amely egyben oligotrofikus[1693] is, hiszen víz- és tápanyag-utánpótlása tekintetében teljesen a csapadékra, illetve a levegőből leülepedő porra utalt. A mineralotrofikus lápokat sík- vagy allápoknak, az ombrotrofikus lápokat pedig dagadó- vagy fellápoknak is nevezzük. Megkülönböztetünk még forráslápokat is, amelyek hegy- és dombvidékeink forrásai környékén jöttek létre. Fellápjaink (Eriophoro vaginati-Sphagnetum) ritka, értékes növényei a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), a keskenylevelű gyapjúsás (E. angustifolium), a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus), a szőrös nyír (Betula pubescens), a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a füles fűz (Salix aurita) és a tőzegmohafajok (Sphagnum recurvum, Sph. squarrosum) . Európa fellápjainak ritka növényei még a mocsári molyűző (Ledum palustre), a mámorka (Empetrum nigrum), a hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum), a tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), az apró kisgyapjúsás (Trichophorum cespitosum), a keresztes hanga (Erica tetralix) és a kalászliliom (Narthecium ossifragum) .
