Növénytan
A láprétek vagy egykori égerláperdők helyén, vagy a lápi szukcessziósor kezdeti tagjaként alakultak ki lefolyástalan, pangóvizes területeken. A nedves vagy üde lápréteknek (Caricetum davallianae) csak nagyon vékony, felszíni rétegét nem itatja át víz. A kiszáradó láprétek (Molinietum coeruleae) talajvízszintje nyaranta mélyebbre süllyed. A lápréteken tőzeg halmozódik fel. Kaszálás nélkül a szukcesszió előrehaladásával láperdőkké alakulnának. A virágos növények mellett gyakoriak rajtuk a mohák.
Az üde láprétek ismertebb virágos növényfajai a lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), a lápi sás (Carex davalliana), a kormos csáté (Schoenus nigricans), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora), a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), a lisztes kankalin (Primula farinosa), az ördögharaptafű (Succisa pratensis), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a csermelyaszat (Cirsium rivulare), a mocsári aszat (C. palustre), a fehérmájvirág (Parnassia palustris) és a kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica).
A kiszáradó láprétek jellemző növényei a kékperje (Molinia coerulea) mellett a muharsás (Carex panicea), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a korcs nőszirom (I. spuria), a fehér zászpa (Veratrum album), az ördögharaptafű (Succisa pratensis), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a buglyos szegfű (Dianthus superbus) és az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis).
