Növénytan
A sziklagyepek a középhegység csekély talajborítású területeinek pionír társulásai[1711]. Faji összetételüket a sok helyen felszínre bukkanó alapkőzet - amely lehet szilikátos (pl. andezit, riolit), mészkő vagy dolomit - nagyon erősen befolyásolja, és nagy hatással van rá a kitettség, valamint a felszín vízháztartása is. A sziklák jelenléte miatt a növényzet csak foltokban fordul elő. A szilikátsziklagyepekben a zuzmók és a mohák mellett a páfrányok közül a fodorkák - pl. Asplenium viride A. septentrionale, A. trichomanes - és a közönséges édesgyökerű-páfrány (Polypodium vulgare), a pozsgás növények[1712] közül pedig a fehér varjúháj (Sedum album), a borsos varjúháj (Sedum acre) és a kövirózsafajok (Sempervivum spp.) fordulnak elő. Uralkodó gyepalkotó a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica), helyenként jellemző faj a magyar kőhúr (Minuartia frutescens). A mészkősziklagyepek jellemző fajai a deres csenkesz (Festuca pallens), a nyúlfarkfüvek (Sesleria heufleriana, S. hungarica) , a hegyi gamandor (Teucrium montanum), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), a hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens) és a kövirózsafajok (Sempervivum spp.) . A dolomitsziklagyepekben gyakoriak a reliktumfajok[1713] és az endemizmusok.[1714] Leghíresebb képviselőik közé tartozik a magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és a pilisszentiváni len (Linum dolomiticum). Jellemző fajok még a Szt. István király-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani), a deres csenkesz (Festuca pallens), a szürke napvirág (Helianthemum canum), a kövér daravirág (Draba lasiocarpa), a korongpár (Biscutella laevigata), az ezüstvirág (Paronychia cephalotes), a lappangó sás (Carex humilis), a homoki pimpó (Potentilla arenaria) és a homoki ternye (Alyssum tortuosum).
[1711] Pionír az a társulás, amely egy növényektől valamilyen ok (pl. tűz pusztítása, vulkáni láva kiömlése) miatt mentes területen elsőként jelenik meg. Alkotó fajai a pionír növények.
[1712] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.
[1713] A reliktumnövény korábbi földtörténeti korokból maradt meg egy adott területen.
[1714] Az endemikus vagy bennszülött fajok kis elterjedési területűek (areájúak). Megkülönböztetünk paleo- vagy reliktum-, illetve neoendemizmusokat. Az előbbiek korábbi időszakokban nagyobb elterjedésűek voltak, de kis versenyképességük (konkurencia-képességük) miatt visszaszorultak. Veszélyeztetettségük miatt kiemelt védelmet érdemelnek. A neoendemizmusok gyors fajképződésű nemzetségek kis fajai.