Növénytan
A populáció egyed fölötti szerveződési szint; térben és időben együtt élő, fajon[1782] belüli szaporodási közösség. Központi jelentősége, hogy az ökológiai, a genetikai és az evolúciós folyamatok[1783] alapegysége. A populációk fontos tulajdonságai a születési arány (natalitás), a halálozási arány (mortalitás), a koreloszlás, a növekedés, a térbeli megoszlás és a közöttük kialakuló kölcsönhatások.
Minden populáció rendelkezik egy, a fiziológiai tulajdonságai által meghatározott elméletileg lehetséges maximális születési aránnyal, és egy - az előbbinél mindig kisebb - környezeti feltételek által meghatározott realizált születési aránnyal. Az elméletileg lehetséges minimális mortalitás, hasonlóan a maximális natalitáshoz, nem limitált feltételek között vizsgálható. Értékénél mindig nagyobb az ökológiai feltételek által meghatározott realizált mortalitás.
A populáció koreloszlása a natalitás és a mortalitás értékével kölcsönhatásban lévő tulajdonság. A koreloszlást a natalitás és a mortalitás mértéke befolyásolja, míg a különböző korcsoportok aránya a populáció reproduktív képességét és így jövőjét is meghatározza. Egy terjedő populációban túlsúlyban vannak a fiatal egyedek, egy egyensúlyi populációban viszont többé-kevésbé egyenletes a koreloszlás. Egy hanyatló populációban az idősebb korcsoportok részesedése nagy. A populációk koreloszlása legtöbbször egy stabil állapot felé halad; az időnként bekövetkező nagymértékű növekedés a natalitási vagy a mortalitási értékekben /r-stratégisták/ ezt a stabil állapotot állítja helyre.
Nem limitáló környezetben a populáció állandóan növekszik, és növekedésének mértéke leginkább a koreloszlástól függ. Természetes környezetben azonban más populációk jelenléte korlátozza a rendelkezésre álló források mennyiségét, és a mortalitás megnövekszik. A populációk növekedési stratégiáit lásd a túlélési stratégiák ismertetésénél!
A térbeli megoszlási (strukturális) tulajdonságokhoz tartozik pl. az egyedszám, az egyedsűrűség, a térbeli mintázat és a biomasszaképzés. Az egységnyi felületre (térfogatra) jutó egyedszámot az egyedek mérete döntően befolyásolja. Az egyedsűrűség kiszámításakor az egyedszámot egységnyi felületre (vagy vízben térfogatra) vonatkoztatjuk. Hasonlóképpen járunk el a biomassza[1784] vizsgálatakor is. A térbeli mintázat alapvető típusai a szabályos (uniform), a csoportos (aggregálódott) és a véletlen (random) megoszlás (diszpergáltság). Szabályos megoszlású pl. egy olajfaültetvény, véletlen megoszlású az akácia (Acacia sp.) a szavannán, csoportos pedig a bálványfa (Ailanthus altissima) populációja. A térbeli mintázat kialakításában környezeti okok (pl. kőzetkibukkanások miatti speciális talajadottságok) és öröklött tulajdonságok (pl. vegetatív terjedés) is közrejátszhatnak.
[1782] Egy fajhoz tartozónak azokat a közös származású, főbb tulajdonságaikban egymáshoz hasonló és másoktól különböző egyedeket tekintjük, amelyek egymással keresztezve szaporodóképes utódokat hoznak létre.
[1783] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.
[1784] Biomassza a bioszféra egy adott területén vagy térfogatában lévő élőlények adott időpontban mérhető össztömege.