Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
János volt a nevem, s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán tudni kivánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
5 Ezt hittem magam is, s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.
(Berczeli Anzelm Károly fordítása)
[1] 1
1 A Janus költői név választása valószínűleg az 1450-es évek elejére tehető, korábban ugyanis barátai, iskolatársai (Galeotto Marzio, Francesco Durante da Fano) a Joannes néven említik, s ő is e néven nevezi még magát a Perinushoz írt elégiájában (ÁBEL, 129–130, 27).
3 Johannes de Chesmicze (Csezmiczei János) volt az eredeti neve, ezt cserélte humanista szokás szerint antikizáló költői álnévre. A Janus név választását, egyebek mellett, a hangzásbeli hasonlóság és metrikai okok indokolhatták.
4 E nemes név (nobile nomen) viselői közül elég megemlítenük Keresztelő Szent Jánost (Iohannes Baptista) és Szent János apostol és evangélistát (Sanctus Iohannes apostol et evangelista).
5–6 A latin szövegben Janus költővé avatásának mitológiai kellékei Propertiust utánozzák (2,10,26: „a Permésszosz vizében mosdatott meg Ámor”). Thalia, a könnyed, játékos költészet múzsája avatta – akarata ellenére (compulit invitum mutare vocabula) – új nevű költővé (Janus), amikor a Hippokréné vizében (in Aonio lacu) megmosdatta. A mitológiai eszközök mellett a verssorok finom asszociációkkal utalnak a Bibliára is. A fordítás az eredeti gondolatoknak egyik rétegét sem tudta hűen visszaadni; miként az is elsikkadt a vers első sorának fordításakor, hogy e költemény egy kisebb költői gyűjtemény bevezető verseként arról tájékoztatja a nyájas olvasót, hogy a könyvecske címlapján Janusnak nevezett költő Iohannes volt „új keresztsége” előtt.