Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

VÁLASZ

VÁLASZ[53]


      Írod, megmérkőzni velem versekben, öreg vagy.
          Márpedig ékes szó mestere mindig az ősz.
      Jó veterán hadban több nyers, éretlen ujoncnál,
          Szántáshoz sem üsző, jóerejű bika kell,
 5   Lásd, ami cél nekem, azt te elérted már, a remény, mely
          Engem csal, teneked régi beteljesülés.
      Cynthius nem tiltott el még a pegasusi habtól,
          Hangod nem tört meg, dalra fogékony a lant.
      Így amit érvnek szán a szerénység s mentegetőzés,
10       Nem ment fel sehogyan, hát a szavadra vigyázz.
      Martialis könyvét kértem tőled minapában,
          És te gyanút fogtál: vére milyen fiatal!
      Hidd el, kérlek, a trágár szó nem is érdekel engem,
          Kétértelmü soron hirtelen átszaladok.
15   Itt van a könyv, megjött, elhagyta Itália földjét,
          Ám ha a gazda üzen, szófogadón hazamegy.
                                                                 (Áprily Lajos fordítása)



[53] 53

1–2 Janus fenti versére (vagy verseire, ugyanis Csapodiné Gárdonyi Klára és Scevola Mariotti is azt a meggyőző nézetet vallja, hogy Janus egyszerre küldte el Enea Silviónak az előző, 52., illetve a következő, 54. epigrammát) a címzett 22 soros válaszverset küldött (Epigr. I. 382), amelyben megdicséri a görög és latin tudományokban jártas Guarino-tanítványt, a tudós szavú költőt, de öreg korára hivatkozva kitér a Janusszal való költői versengés elől. Válaszverse végén megdorgálja az ifjú zsenit: a jelen nehéz, reményvesztett időszakában inkább sírni, mintsem játszani lehet (non nunc ludere, flere licet), s a szent éjszakán (sacrata nocte), azaz 1455. ápr. 6-án, nagycsütörtökön, nem teszi jól, ha pajzán verseket olvas, ilyenkor ugyanis Krisztus szavait kell segítségül hívnunk.

5 Esetleges utalás arra, hogy a sienai püspök Enea Silvio már egyházi karrierje csúcsához közeledik, Janus viszont még csak reménykedik a püspöki cím megszerzésében (vö. Mt 7,7: Petite, et dabitur vobis […]).

7–8 E sorok visszautalnak Enea Silvio versének mentegetőzéseire (Epigr. I. 382,7–9: Dum iuvenes fuimus, Pegaseo e fonte liquores / hausimus et nullum scribere pondus erat: / nunc oblita sunt mihi carmina, friguit aetas). A Délosz szigetén található Künthosz hegyen született Apollón és ikertestvére, Artemisz (Cynthius, Cynthia).

13–14 Janus tulajdonképpen elárulja magát, amikor azt állítja, hogy nem fogja elolvasni az erkölcstelen verseket (improba), és szeme átfut majd a pajzán verssorokon (lascivos modos), kifejezései ugyanis egyértelműen visszautalnak Martialisra, illetve az őt másoló Beccadelli-versre (Mart. 3,86,1–2: Ne releges partem lascivi, casta, libelli, Praedixi et monui: tu tamen, ecce, legis.; Herm. 2,2,1–2: Vos iterum moneo: castae nolite puellae /discere lascivos ore canente modos.), vagyis jelzik, hogy Janus nagyon is ismeri a martialisi „tiltott gyümölcsöket”. A De se aegrotante in castris (Mikor a táborban megbetegedett) című elégiájában valószínűleg saját obszcén epigrammáira célozva vallja be, hogy ifjúkorában maga is elkövetett hasonló erkölcstelenségeket (247,89–90: Quanquam haud infitior, patravimus improba quaedam, / Improba, non nimium flagitiosa tamen.)