Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

DICSÉRI PEROTTI MIKLÓST

DICSÉRI PEROTTI MIKLÓST[57]


      Verset akartam küldeni – híve – Perottinak egyszer,
          s könyvem megszólalt, intve eképpen urát:
      „Gondold meg, hogy e férfi a legjobb elme manapság,
          s nem kevesebb, mondják, mint aki bármikor élt.
 5   Roppantul félek szúrós kritikája hegyétől,
          hogy csillag, hibajel hinti be majd soraim.
      Mert ha ilyen nagy költő mégsem vetne el engem,
          többé Varius és Quintilius sem ijeszt.”
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[57] 57

1 Niccolo Perotti (1429–1480) híres olasz humanista tudós. Tanulmányait Mantuában és Ferrarában végezte. 1446 körül William Grey, a későbbi angol humanista püspök szolgálatában állott Ferrarában. A vers 1458 nyarán keletkezett, amikor Janus új egyházi méltóságának, a titeli prépostságnak a megerősítése ügyében hivatalos látogatást tett Rómában. Ekkor ismerkedett meg a Curia híres humanistáival (Niccolo Perotti, Agapito Cincio). A fordító kifelejti Perotti jelzőjét (laurigero, babérkoszorús), illetve a nostra carmina (verseimet) kifejezés helyébe a nostro Perotto verziót tolmácsolja.

5–6 A szövegkritika atyjának tekinthető szamothrakéi Arisztarkhosznak (i. e. 217–145 k.) a homéroszi eposzok kapcsán használt szövegkritikai jeleire (notae) utalnak Janus szavai. Az asteriscus (csillag, stella) azon sorok mellett állt, amelyekből hiányzott valami értelmezést segítő részlet, s a csillag révén kitűnt, mi hiányzott a jelzett sorból. Az obelos (nyárs, veru) a sorok végén az oda nem tartozó részeket jelölte, mintegy nyílként (sagitta) megsemmisítve a fölösleges vagy hamis szövegrészeket. Perotti elképzelt kritikusi szigorának megjelenítésében Janus Horatiust tarja szem előtt (ars 364–365, 446–449).

7–8 A zárósorban Lucius Varus Rufus neve egy hibás szövegjavítás miatt került a fordításba, a latin változat megfelelő helyén Metio név szerepelt. – Quintilius Varius (d i. e. 23) az augustusi aranykor elismert, híres műbírálója, kritikusa, Vergilius és Horatius barátja. Maecius Tarpa (Metio) ugyancsak a kor ismert műítészei közé tartozott, elsősorban a színházi előadások számára készült darabok kritikusa, emendatora volt (Hor. ars 387, sat. 1,10,38). –

A csattanó tartalmilag és nyelvileg is Martialisra vezethető vissza (Mart. 7,68,3–4: Quod si lascivos admittit et ille libellos, / Haec ego vel Curio Fabricioque legam). Ha a nagy hírű Perotti elismeréssel szólna bohóságairól (nugae), akkor azokat még Maecius Tarpa és Quintilius Varus, a szigorú kritikusok is elolvasásra érdemesnek tartanák.