Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GUARINÓHOZ

GUARINÓHOZ[67]


          Bár ajánlod a költeményt, Guarinus,
          Mit küldöttem, amely téged magasztal;
          Bár dícsérd, te viszont, de jobb szeretnék
          Mindig annyi aranyt, ahány a verse.
                                                    (Hegedűs István fordítása)



[67] 67

1–2 A Guarino által nagyra becsült és szeretett (commendas et amas […] nostrum de te libellum) Janus által róla írott és neki küldött könyvecske nyilván a Guarino-panegyricus. (Vö. 12.)

3–4 Janus szavait a fordító kiforgatta. Ő azt mondja mesterének, hogy „bár dicsérd, szeresd e könyvet, inkább szeretnél a verssorokkal azonos számú aranypénzt [kapni]”. A 9. és 10. epigrammához hasonlóan ez a vers is – tisztelettudóan – Guarino szűkmarkúságát, anyagiasságát rója meg. A Guarino-panegyricus a ma ismert 1109 verssoránál nyilván rövidebb volt első változatában, de így is tekintélyes summát jelenthetett volna a sorok pénzre való átszámítása. A Nagy Sándor tetteit megörökítő tehetségtelen költő, Choerilus minden verssoráért egy-egy Philipposz-aranyat kapott (Hor. epist. 2,1,232-234) Alexandrosztól.