Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

69

69


      Seria sunt, quae dura vocas, gratissima nobis,
          nec poterunt nostris illa nocere iocis,
      immo tua haud parvum mensae praesentia nostrae
          splendorem poterit, clare Guarine, dare.
 5   Frenaque ne nostro nimium sint libera ludo,
          neve suum excedant gaudia nostra modum,
      illa augusta tui faciet reverentia vultus
          et gravitas magno dignaque forma deo.
      Nec tamen inter nos et te iuvenilia quaedam,
10       quanquam sis canus, dicere turpe puta.
      Quippe nec in seris – ex te hoc audivimus – annis
          horruit urbanos Tullius ipse sales.
      Socrate quis gravior fuit aut quis sanctior unquam?
          Lusit cum pueris saepius ipse suis.
15   Isse datur quondam – non est ea fabula falsa –
          Stoicus ad Florae sacra iocosa Cato.
      Tantorum exemplis igitur moveare virorum,
          et quae saepe probas, ne fuge facta sequi.
      Ne fuge te quamvis cum dispare iungere turba,
20       nec mihi rescribas, sed magis ipse veni.