Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MARCELLÓNAK ÁLTALA LATINRA FORDÍTOTT VERSEIRŐL

MARCELLÓNAK ÁLTALA LATINRA FORDÍTOTT VERSEIRŐL[7]


      Vágyaikat gyakran sírták el a régi poéták,
          S mind ékes-szavu volt, ihlete, módja szerint.
      Én, szerelemben járatlan, fordítgatom, íme,
          Marcellónak olasz nyelven irott dalait.
 5   Hogyha kivánságod művelt dal Itália nyelvén,
          Mint rég Petrarca, épp olyat ád neked ő,
      Ám ha latin mértékü elégia volna a vágyad,
          S nincs más tennivalód: vedd, nosza, verseimet. 
                                                                (Nemes Nagy Ágnes fordítása)



[7] 7

1 A latin flammas kifejezés a szerelmes versekre, a szerelmi költészetre utal (Ov. trist. 4,10,45: „Szokta Propertius is „tüzeit” recitálni előttem” – Gaál László ford.). Janus hasonló műfaji értelemben használja a vele azonos értékű ignis kifejezést.

3–4 Jacopo Antonio Marcellónak olasz nyelven írott szerelmi szonettjei vagy elégiái elvesztek (előkerülésükre aligha van remény), így nem állapítható meg, mely verseket fordított le Janus. Elképzelhető, hogy csak utánozta Marcello szerelmes verseit, ezt a latin szöveg (Marcelli lusimus ignis) is valószínűsíti.

5–6 Francesco Petrarca (1304–1374) a korai humanista irodalom egyik legkiválóbbja, az olasz nyelvű szerelmi líra kiemelkedő költője. Szerelmi szonettjei (cultos Itala testudine rhythmos), a Canzoniere és a Trionfi a XV. századi, latin nyelven író irodalmi nagyságok szemében azonban kevésbé számítottak értékesnek.

7 Az elégia formai kritériumára vonatkozóan lásd Horatius Ars poeticáját (Hor. ars 75–78), amelyet Pseudo-Acro így kommentált: Unus enim hexameter versus est, alter pentameter, ideo imparibus.