Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GUARINO DICSÉRETE

GUARINO DICSÉRETE[71]


      Róma Camillusnak – megujulván – sokkal adósa,
          Guarinójának többel a nyelv, a latin.
      Rómát csak félig rombolta le, dúlta a barbár,
          bezzeg barbár volt eddig egészen a nyelv.
                                                                  (Zala Mária fordítása)



[71] 71

1–2 A verset ihlető martialisi epigramma (Mart. 14,195: Tantum magna suo debet Verona Catullo, / Quantum parva suo Mantua Vergilio) mellett elsősorban Claudianus (22,322–327; 26,430–434) komparációi (Stilicho/Brutus, Stilicho/Camillus) motiválták Janust. A Camillus-metafora valószínűleg Lorenzo Valla 1440-ben írt, Elegantiae című művére vezethető vissza, melyben a kor latin nyelvét olyan siralmas állapotban levőnek látja (Elegantiarum Praefatio), mint amilyen állapotban a barbár gallok által egykor elfoglalt Róma volt. E végveszélyben a latin nyelv számára az egyetlen túlélési esély, ha jelenkori művei Camillusokká válva a legnemesebb versengéssel küzdenek azért, hogy a nyelvet a barbár pusztítástól megmentsék, miként tette ezt Marcus Furius Camillus († i. e. 364) római hadvezér, aki i. e. 387-ben legyőzte a Róma kifosztása után hazatérőben lévő gallokat.

3–4 A „latin nyelv Camillusa” titulust méltán kiérdemlő Guarino túltesz római elődjén (Stilicho is Claudianus panegyricusában!), mert Rómával ellentétben, amelyet nem teljesen döntött romba az i. e. 387. évi gall támadás, a latin nyelvet megmentője, Guarinus, a teljes barbárság állapotából állította helyre.