Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

UGYANARRÓL

UGYANARRÓL[73]


      Mély álomban szunnyadt éveken át a latin nyelv,
          s újra virágzik most: érdemed ez, Guarino.
      Félre tehát, Carmenta, az édes-drága betűkkel,
          Nemzőn túltesz, aki új életre lehel. 
                                                           (Bánosi György fordítása)



[73] 73

1–2 Hasonlóképpen mutatja be Lucretius De rerum natura (A természetről) című tankölteményében a religio lába előtt szinte halottként heverő emberi életet, amelyet Epikurosz menekített ki a sötétség rabságából (Lucr. 1,62–80).

3–4 A Maenaliae parentis (maenalosi szülő) kifejezés az árkádiai Nikosztratéra (Carmenta) vonatkozik. Az ő „édes találmányai” (dulcia inventa) az általa Itáliában létrehozott, latin betűk (Latinae litterae), amelyek az édes dalok, a „méznél édesebben folyó beszéd” forrásai voltak. (Lásd 58/13–14. jegyzet.) Guarino azonban túltesz Carmentán, hiszen az ő tette valóságos isteni cselekedet, ő halottaiból támasztotta föl a latin nyelvet (Io 5,12: Sicut enim Pater suscitat mortuos et vivificat, sic et Filius quos vult vivificat).