Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GUARINÓHOZ

GUARINÓHOZ[78]


      Phoebust Graecia, Faunust Róma népe,
      Ammont Libya, Egyiptom Serapist
      Kérdezé, ha talán kétsége támadt:
      Ám hozzád az egész földről jön össze
 5   Minden nép felüdülni, jó Guarinus,
      Hogyha már elepedt a szíve, lelke.
                                                  (Hegedűs István fordítása)



[78] 78

1–3 Janus Macrobius Saturnaliájában olvasta (Sat. 1,18,7; 1,22,7), hogy a Napban (Apollón=Phoebus=Sol) megtestesülő isteni lényeg (numen) különböző neveken fordul elő az egyes népeknél. A görögök Apollo (Phoebus) néven tisztelik, a Nagy Sándor által alapított Pharos szigetén Serapis (vagy Sarapis) névvel illetik, az asszírok Adonis néven említik, Phrygiában Attis a neve, Egyiptomban Osiris. A rómaiak (gens Latina) Pan vagy Faunus, olykor Liber néven ugyancsak őt ünneplik, míg Libyában a lenyugvó napot Ammon néven imádják. Apollón jósdáját (oraculum Apollinis), a Napisten jóstudományát hívja tehát segítségül valamennyi bizonytalan dolgában (consultum in dubiis). A Pannal azonos Faunus itáliai jósdájának vergiliusi leírása (Aen. 7,81–86) ugyancsak megjelenik Janus epigrammájában.

4–6 Guarinóban a Napisten minden tudománya összpontosulva, szintetizálódva jelenik meg, őt a földkerekség minden népe felkeresi, hogy szomjazó szívét (arida corda) a termékeny-gazdag guarinói tanítással mint forrással átitassa. A Guarino-panegyricusban ezt a gondolatsort újból megfogalmazza Janus (Pan. in Guar. 493–507).