Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

KIKACAGJA A RÓMAI BÚCSÚSOKAT

KIKACAGJA A RÓMAI BÚCSÚSOKAT[79]


      Egyezer és négyszáz esztendő telt el azóta
          És tiz olimpiaszi év az arany nap alatt,
      Hogy szűztől született szeplőtlen s emberi formát
          Vett fel az égi örök Gondviselő fia itt.
 5   Most közelebb van az idv, és fényes nagy kapu nyílik
          Földi silány rögön át fényteli éterekig.
      S lám, kelet és észak, nyugat és dél messze vidékén
          A Tajo meg a Don partjai közt lakozók
      Róma felé tódulnak, a föld elözönli a várost,
10       És az ezernyi utas már az utakra se fér…
      Nem tudom én azt, vajjon e vakhitből van-e hasznuk?
          Ám hogy a pápának haszna van, én tudom azt.
                                                                  (Végh György fordítása)



[79] 79

1–2 A Janus által körülírt évszám az 1450. esztendő. Janus ugyanis Ovidiushoz hasonlóan (Ov. Pont. 4,6,5: In Scythia nobis quinquennis olympias acta est) 5 évnek számítja az olümpiaszt. A decimae tempora Olympiadis kifejezés szokatlan poetica licentia a prózai decem tempora Olympiadum helyett.

3–4 Janus teológiailag tökéletes, ugyanakkor elegáns megfogalmazása Venantius Fortunatus (530–600) De cruce Domini című versével mutat rokonságot (Ven. Fort. carm. 2,2,11–12: Missus est ab arce patris natus, orbis conditor, / atque ventre virginali carne factus prodiit).

5 Talán ironikus utalás Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének részletére (Rm 13,11: nunc enim propior est nostra salus / quam cum credidimus).

8 Tágabb értelemben az ókori világ (Európa) keleti (Tanais) és nyugati (Tagus) határát jelző folyók. A Tanais Scythiában található, a Maeotis-tengerbe ömlik, mai neve Don, míg a Tagus Hispániában található, s az Atlanti-óceánba ömlik, mai neve Tajo.

9 A latinban Ovidiustól eredő szellemes szójáték (ars 1,174: ingens orbis in Urbe fuit).

12 Az 1450-es „szent év” során a hívek zarándoklatából és hiszékenységéből hasznot húzó, a iubilaeum révén meggazdagodó pápa V. Miklós (1447–1455) volt.