Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GRYLLUSHOZ

GRYLLUSHOZ[84]


      Megrágalmaztál, hogy medvetejen nevekedtem
          Otthon, Gryllus, mert annyira vad vagyok én.
      Hát jó, nősténymedve a dajkám: néked azonban,
          Gryllus, nem medve volt az anyád, de szuka.
                                                                  (Végh György fordítása)



[84] 84

1–4 A több epigrammában is gyilkos janusi invektívákat kapó Gryllus azt mondja, hogy Janust pannon medve (patria ursa, azaz Pannonis ursa) nevelte tejével, durvának, vadnak (tam durus, tam ferus) ezért látja a költőt. A vád látszólagos beismerése (fatemur) a csattanót készíti elő, hiszen a római totemállatra, a nőstényfarkasra (lupa) utalás korántsem hízelgő; Livius (1,4), Gellius (7,7,5) és Macrobius (Sat. 1,10,16) is megjegyezte, hogy a Romulust és Remust felnevelő „farkasdajka”, Acca Larentia, valójában rossz hírű nőszemély (lupa: farkasszuka, de rima is) volt. A szójátékra épülő durva sértés Ausonius egyik epigrammájából is eredhet, ahol a Marsot, Romulust és Remust őseinek hazudó fattyúnak ugyanezt vágják a szemébe (Auson. epigr. 45,11–12: „Úgy hiszem, hogy atyjának kiléte bizonytalan, ámde anyja valóban szuka volt.”). A költői fantáziát megmozgató lucanusi Pannonis ursa (Lucan. 6,220) kifejezésből Janus új totemállatot kreált magának (és Pannoniának) a turul (astur) helyett.