Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ORNITUSHOZ

ORNITUSHOZ[85]


      Cyrus eb-emlőt szítt, Habist meg szarvas etette,
          Silvia Marstól-lett kölykeit ordas-anya.
      Mint ahogy ők, te is, Ornitus, istenként nevelődtél:
          sár-latyakos disznó dugta a szádba csecsét.
                                                                  (Csorba Győző fordítása)



[85] 85

1–4 Iustinus (II–III. sz.) római történetíró elbeszélése szerint (44,4) a Hispániában élő tartessusiak királyának, Gargorisnak megbecstelenítették a leányát, s az egy Habis nevű fiat szült. A gyermeket egy szarvastehén nevelte fel tejével. Iustinus a történet végén megjegyzi, hogy Habis esete meseszerűnek tűnhetne, ha nem ismernénk hasonló legendát a nőstényfarkas által táplált Romulusról és Remusról, illetve Küroszról. Kürosz perzsa királyt (i. e. 559–529) Hérodotosz elbeszélése (1,122) szerint ugyanolyan „kutya” (Künó) nevelte, mint amilyen „farkasszuka” volt Romulus és Remus dajkája. Az epigramma címzettjét hasonló isteni gondviselés óvta, őt egy „sár-latyakos disznó” vette pártfogásba. A Habis-történet és a Horatiusnál olvasott kifejezés (Hor. epist. 2,2,75: hac rabiosa fugit canis, hac lutulenta ruit sus) rokonítható a 84. epigrammabeli Pannonis ursával.