Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A FAJTALAN URSUSRÓL

A FAJTALAN URSUSRÓL[88]


      Etruszk Ursusnál nincs pajzánabb a fiúk közt,
          akkora nagy kéjvágy égeti őt, a buját.
      Nyáréjen ha talál egy pajzántestü leányra,
          meg se kottyan akár sorra kilenc ölelés.
 5   Aztán meg, noha hét fart is szétdúl meredője,
          mit tesz férfiakon, állja is azt örömest.
      Így hát, hogyha szabad nékünk megvallani, Ursus
          nem jó név – ő nem „medve”; mi hát? ugye, „nyúl”?
                                                                  (Kurcz Ágnes fordítása)



[88] 88

1 A fajtalankodó Leóhoz hasonlóan nemi szerepeit váltogató etruszk Ursus (medve) jellemzésében elsősorban a Martialistól (6,24,1; 9,67,1; 4,53,8) és Ovidiustól (am. 3,7,26) származó nyelvi eszközök dominálnak.

8 A csattanó szerkezetileg Martialist követi (4,53,8: Non est hic Cynicus, Cosme: quid ergo? Canis). A konklúzió talán Pliniusra vezethető vissza (Plin. nat. 8,218), aki szerint a nőstény nyulakban mindkét nem nemi jellegzetessége megtalálható, és hím nélkül is tudnak utódokat szülni. Ennodius egyik epigrammája (2,53) ugyancsak lepus névvel illeti a fajtalankodót.