Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

EGY OKOSKODÓRA

EGY OKOSKODÓRA[96]


      Mondd, te, ki oly nagy eszű vagy: a gólya miért veri csőrét
          ily szaporán össze, bárha nem is didereg?
                                                                   (Török László fordítása)



[96] 96

1–2 A kelepelő gólya Janus fantáziájában a vacogó fogakkal fázó embert asszociálja, s ezért kérdezi meg mindentudó barátját: vajon miért veri össze a csőrét a gólya, noha nem is fázik (algeat). Valószínűleg Ovidius ihlette meg fantáziáját, következő sorával (met. 6,97): ipsa sibi plaudat crepitante ciconia rostro – „s csattogó csőrrel tapsol, mint gólya, magának” (Devecseri Gábor ford.). Ovidiusnál a perszonifikáció a tapsolással, Janusnál a didergéssel hozta összefüggésbe a gólya kelepelését. A megfogalmazásban Isidorus idevonatkozó véleményét is megidézte Janus (etym. 12,7,16).