Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A KRUDÉLIS PRÉTOR ELLEN

A KRUDÉLIS PRÉTOR ELLEN[103]


      Ilyet Sulla se tűrt: már függ a kereszten a vádlott,
          S végre megérkezik, és bölcsen itél a biró,
      És kinyilatkoztatja: a vád csak puszta koholmány;
          Ártatlanságát láthatod, ámde mit ér?
 5   Szörnyű Théta betű! Törvény visszás folyománya!
          Csak hozzád méltó, távoli Északi-sark!
                                                                   (Weöres Sándor fordítása)



[103] 103

1 Utalás arra, hogy Lucius Cornelius Sulla, a kegyetlenségéről hírhedtté vált diktátor (i. e. 82–79), politikai ellenfeleivel az ún. proscriptio útján számolt le. A proscribáltak listájára felkerültek közül 40 szenátort és 1500 lovagot gyilkoltak meg Sulla zsákmányéhes hívei és katonái, akik jutalomban részesültek, akár kiszolgáltatták, akár megölték a nyilvános hirdetményekben törvényen kívül helyezett személyeket. A praetor csak most érkezik meg az ítélethozatal gyászos színhelyére (triste tribunal), s a fordítással ellentétben nem ítélkezik.

3 A pontos fordítás: Csak most ismeri fel, hogy a szegény pára (miser sc. dudum reus in cruce pendens) ellen felhozott vád koholt (causam cognoscit inanem). A „tényállás” szerint keresztre feszítése súlyos igazságtalanság volt.

4 A fordításból hiányzik a mondat fontos eleme: Mit ér […] ha közben a szegény, ártatlan (innocuus) ember már kiszenved?

5–6 A görög ábécé 8. betűje, a théta Isidorus magyarázata szerint (etym. 1,3,8) a halált jelöli, a bírák ugyanis ezt a betűt írták azok neve mellé, akiket halálra ítéltek, a halál görög istene, Thanatosz nevének kezdőbetűje alapján. Persiusnál (4,13) a nigrum, Enniusnál az infelix jelzőt kapja, Janus valószínűleg Enniust követi (Ann. 625: O multum ante alias infelix littera theta). A theta itt mors (halál) jelentésű. A fordítás: Ó, szörnyű halál, ó, a kegyetlen törvénynek fonák módon meghozott ítélete! A történetet inspirálhatta Cicero Verres elleni beszédének egy története, amelyben Verres szicíliai propraetorként az ártatlan és szerencsétlen Sopatrost igazságtalan, kegyetlen ítéletével csaknem halálba küldte (in Verr. 4,86–87).