Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A HAJÓTÖRÖTT FRANDUSHOZ

A HAJÓTÖRÖTT FRANDUSHOZ[104]


      Frandus a Póba merült s vergődve az égre kiáltott:
          Ó ez a csúnya halál ér utol engemet is!
      Hogyha a végzet pont folyadékba akar beleölni:
          Bacchusom, annyi a bor, mért igyam én a vizet?
                                                                   (Berczeli Anzelm Károly fordítása)



[104] 104

1–2 A expozíció szellemes megoldásai között megemlíthetjük a naufragus/Phrandus szójátékot, továbbá azt, hogy a már-már elsüllyedő Phrandus szemrehányásaival Ariadné Catullusnál olvasható panaszának (64,132–201) kezdő szavait asszociálja (64,132: Sicine me patriis avectam, perfide, ab aris).

3–4 A csattanó rokonságot mutat Martialis XI. könyvének 82. epigrammájával, ahol a gyógyforrásairól és a közelében készített falernumi borról híres Sinuessa városában vendégeskedő mámoros Philostratus egy meredek lépcső grádicsairól leesett, s majdnem kitörte a nyakát. Martialis konklúziója (11,82,5–6): „Ment maradott volna ő, nymphák, ily nagy balesettől, / Hogyha a bor helyett habjaitokból iszik.” (Csengery János ford.) Janus megfordítja az élcet, nála az áldozat Bakkhosznak (Iacchusnak), a szőlő, a bor istenének nedűje által pusztult volna inkább el.