Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A HAJÓKÁZÓ VINCÉRŐL

A HAJÓKÁZÓ VINCÉRŐL[105]


      Megbámulva Velencét s mit sem sejtve viharról,
          Vince lovag büszkén, nézd, a hajóra felült,
      És miután agya forgott, gyomra gyakorta kiloccsant,
          S nagy puha hájait is kékre zötyölte a fa,
 5   Így szólt nyögve a parton: többet sem cipel ily dög,
          Melynek a kantárját épp a farára kötik
                                                                   (Takáts Gyula fordítása)



[105] 105

5–6 A gyászos következményekkel járó hajóút (vomitus crebri, versum cerebrum, fractum latus) végén azt mondja Vincentinus, hogy soha többé nem viszi őt olyan „ló”, amelynek a farához van kötve a kantár, azaz soha többé nem száll hajóra. Egy öszvér kötőfékje (frena), illetve a hajókötél (retinacula) Horatius Iter Brundisiumában is (Hor. sat. 1,5,18–21) összekeveredtek.