Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A HALOTT ANELLUSHOZ

A HALOTT ANELLUSHOZ[106]


      Száz asztaltársat hívtál, ínséges Anellus,
          nem laksz jól, s lakatod jól a kutyák seregét.
                                                                   (Kurcz Ágnes fordítása)



[106] 106

1–2 Az epigramma a több kéziratban hagyományozott Ad Anellum Morenum helyett az egyetlen helyütt szereplő Ad Anellum mortuum címmel lett lefordítva (A halott Anellushoz), holott arról van inkább szó, hogy a 102. epigrammában is asellusnak, szamárnak bizonyuló Anellus ezúttal is bolondságot művel. Neve (Morenum) a görög mórainó (ostobán cselekszem) igére vezethető vissza. A bírálat tartalmilag Martialis epigrammáival mutat rokonságot (9,80: Duxerat esuriens locupletem pauper anumque: / Uxorem pascit Gellius et futuit), illetve egy obszcén csattanóval (2,51,5–6). Vö. még 3,15,2; 6,77,1.