Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

EGY HÓBORTOS HENYÉRŐL

EGY HÓBORTOS HENYÉRŐL[108]


      Reggelid éjszaka költöd el, és ha a kék hegyek ormán
          fölfele kúszik a Nap, máris ebédre terítsz.
      Ennyi szeszély, Lajosom, jól rejtheti már a szabályt is:
          bár még messze az est, inni mohón nekilátsz.
                                                                    (Újvári Károly fordítása)



[108] 108

1–2 A rómaiak szokásától eltérően Lodovicus már napfelkeltekor (ante diem) – vagyis reggel hat óra előtt – megreggelizik (prandes), s alig hanyatlik le olümposzi útjának feléről a nap (tehát délben), már el is készült az ebédje (coena parata tibi est), holott a rómaiaknál ez még csak a prandium (reggeli) és nem a coena (ebéd) ideje.

3–4 A Iuvenalist idéző felháborodás (1,139–140: sed quis ferat istas / luxuriae sordes?) arra utal, hogy Lodovicus falánksága még a római arisztokrácia köreiben is a luxuria (fényűzés) jelének számított. Az ugyancsak iuvenalisi szavakkal (1,49–50: exul ab octava Marius bibit, et fruitur dis) megfogalmazott csattanó lényege: van rá mód, hogy Lodovicus a szokásosnál (a rómaiaknál ab nona, azaz délután három órától) egy órával korábban (ab octava) kezdjen vedelni, ha – mindenki örömére – száműzött lesz.