Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

KÁROLYRA

KÁROLYRA[115]


      Addig, amíg szükségem volt a kilenc aranyadra
          Hízelgő szó folyt, Károly, az ajkaimon;
      Váltig uraztalak én téged tisztelve királynak,
          Voltál bölcs és szép, szellemes, éles eszű.
 5   Meg ne lepődj, amiért ellenződ lett a beszédem:
          Mert nem is én, az idő mondta meg ezt teneked.
                                                                    (Palojtay Béla fordítása)



[115] 115

1–2 Az expozció ezúttal is Martialis nyelvén íródott (2,30,1; 6,10,1; 10,75,8).

3–4 A motívum Martialisnál (1,112): Cum te non nossem, dominum regemque vocabam: / Nunc bene te novi: iam mihi Priscus eris. – „Még nem tudva, ki vagy, mondám: »Uram és fejedelmem«, / Most tudom, így »Priscus« lesz ezután a neved. (Csengery János ford.) Janus a martialisi szójáték (Priscus/priscus [régi]) hangulati utánzására törekszik.

6 Csak a szükség (tempus) vitte rá, hogy Carolust olyan hízelgő titulusokkal (dominus, rex, frugi, pulcher, doctus, acer) halmozza el, mint patrónusukat egykor a cliensek. Most már Carolus is csak a régi marad…