Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ARRÓL, AKI LETAGADJA A KÖLCSÖNT

ARRÓL, AKI LETAGADJA A KÖLCSÖNT[116]


      Nemrég két aranyat vett kölcsön némi barátom,
          s most letagadja a gaz, hogy neki adtam a pénzt.
      Áldott kárvallás! Ha megadtad volna a kettőt,
          adtam volna talán ezret is újra, ha kérsz.
                                                                    (Kurcz Ágnes fordítása)



[116] 116

3–4 A váratlan fordulat, amellyel Janus a veszteséget mégis szerencsésnek (iactura felix), kárát hasznosnak (utile damnum) nevezi, Martialis alapján magyarázható (1,75): Dimidium donare Lino quam credere totum / Qui mavolt, mavolt perdere dimidium. – „Aki neked Linus, a felit adja a teljes egésznek, / Már elszánta magát: üsse a kő a felét.” (Csengery János ford.) Ismerve Linus szegénységét, azt, hogy nyilván nem fizeti vissza adósságát, fele annyit veszít, aki inkább ajándékba ad egy felet neki, mintha az egészet kölcsönadta volna.