Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

URSUSHOZ

URSUSHOZ[121]


      Hány napon át vendégelt Ocnus városa engem? –
          érdeklődsz, Ursus. Hét örök éjjelen át.
      Mert hol az égboltot folyvást felhők takarója
          zárja el, ott új nap hajnalban sose kél.
                                                                    (Bánosi György fordítása)



[121] 122

1–4 Az Ocni urbe kifejezés Vergilius Aeneise alapján (10,198–200) Mantovára utal; Ocnus Tiberinus folyóistennek és Manto nimfának volt a fia, őt tartották Mantua megalapítójának. Ursus kérdésére Janus szellemesen azt válaszolja, hogy hét éjjelen át tartózkodott Mantovában. A dies/nox szójáték gyökere talán Guarino egy 1421-ben kelt levele, amelyben arról ír, hogy míg Mantovában időzött, három, szinte egybefüggő éjszakát töltött el napfelkelte nélkül (hoc tempus sine dierum interventu tribus egi noctibus, Epist. I. 479,5–7), e városban örökké felhők borítják az eget, nincs helye a hajnalnak (aurora) sem, nemhogy a napnak, mert – Guarino szavait idézve – „ott éjszakára éjszaka jő”.