Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

BIZÁNCRÓL

BIZÁNCRÓL[122]


      Tráciabéli Byzász volt nékem az ős alapítóm,
          Felszabadít később: spártai Pauszaniász.
      Majd Severusnak bősz katonái töröltek el engem,
          Három császártól vettek el életet ők.
 5   Dőlt falaim később fölemelte, de új nevet adva,
          Flavius, országát míg darabokra szeli.
                                                                     (Csonka Ferenc fordítása)



[122] 123

1 Az epigrammát a Teleki-kiadás görögből fordítottnak tartja (Epigr. I. 287), de görög eredetijét eddig nem sikerült megtalálni. Byzantium (Bizánc) legendás alapítóját, Byzast, Claudianustól ismerhette Janus (20,83: hoc Byzas Constantinusque videbunt?). Az odrysiaiak (Odrysae) trák népcsoport. Janus tehát Byzast trák eredetűnek mondja.

2 Pauszaniasz spártai király (i. e. 408–394) elfoglalta Byzantiumot, és hét éven keresztül birtokában tartotta (Iust. 9,1,3). Isidorus is Pauszaniaszt tartja a város alapítójának (etym. 15,1,42). Amyclae (Amüklai) Lakónia egyik városa, az Amyclaeus költői jelző, a spártai szinonimája.

3 Septimius Severus hosszas hatalmi harcok után lett az Imperium Romanum császára (193–211). Szülővárosa az észak-afrikai (líbiai) Leptis Magna volt, ezért nevezi Janus Libycus Severusnak. 195 decemberében elfoglalta Bizáncot, s haragjában leromboltatta, mivel az vetélytársát, a szintén császárrá választott Pescennius Nigert (193–194) támogatta. Mindezt Cassius Dio (160–235) görög történetíró Rhómaiké hisztoria (Római történelem) című művéből ismerhette Janus (74,14,1).

4 A császári hatalmat 193 tavaszán négyen is birtokolták: M. Didius Iulianus (193. márc. 28. – jún. 1.), C. Pescennius Niger (193. ápr. – 194. ápr. vagy okt.), D. Clodius Albinus (193–197. febr. 19.) és Septimius Severus (193. ápr. 9. – 211. febr. 4.). A polgárháború során Septimius Severus legyőzte mindhárom vetélytársát (abstulit Augustis regna tribus). Ez Ausonius egyik epigrammájából is eredhet (de XII Caes. 85–86).

5–6 Flavius Valerius Constantinus (Nagy Konstantin) római császár (313–337) és Flavius Licinianus Licinius (313–324) ugyancsak hosszas polgárháborúkat követően lettek 313-ban a Római Birodalom urai (Constantinus 306-tól, Licinius 308-tól már császár volt, de még számos ellenfelet le kellett győzniük). 313-tól közösen uralkodtak, de 324-ben Constantinus megölette vetélytársát. Constantinus Bizáncot keresztény birodalmi fővárossá építtette ki, s Constantinopolis (Konsztantinupolisz) néven 330. máj. 11-én kinevezte fővárossá, ettől kezdve a birodalom keleti felének Constantinopolis, nyugati felének Róma volt a központja.