Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

KONSTANTINÁPOLY ELESTÉRŐL

KONSTANTINÁPOLY ELESTÉRŐL[123]


      Ókori Róma vetélytársnője, Bizánc, leomoltál.
          Jaj, hogy váltja a sors kétszinü arculatát!
      Constantinus alatt emeléd nevedet fel az égig,
          Constantinus alatt dőlt le a porba fejed.
 5   Egy név rejt kétféle jövőt néked, nyomorultnak:
          gyász jele most, ami jó sors jele volt azelőtt.
                                                                      (Kerényi Grácia fordítása)



[123] 124

1 Konstantinápolyt (Bizáncot) két hónapos ostrom után 1453. máj. 29-én foglalták el II. (Hódító) Mohamed török szultán (1451–1481) katonái. A megfogalmazás Claudianust (5,54: urbs etiam, magnae quae ducitur aemula Romae), illetve az őt utánzó Paulus Nolanust (353–431) idézi (carm. 19,338: Constantinopolis magnae caput aemula Romae).

3–4 A Nagy Konstantin által emelt Constantinopolis utolsó császára XII. Konstantin Dragaszész volt (1449–1453. máj. 29.), aki a város bevételekor vesztette életét. Rómához hasonlóan, amelynek Romulus volt az alapítója (i. e. 753), s a Nyugat-római Birodalom utolsó császára, Romulus Augustulus (475–476) is ezt a nevet viselte, Konstantinápoly esetében is ugyanazzal a névvel kapcsolódott össze a kezdet és a vég.