Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

PHRYNÉRŐL

PHRYNÉRŐL[128]


      Hogy feldúlt Thébát újjáépíti aranyló
          Phryné, kit csuda sok férfi keres, rohamoz;
      egykor az Amphión bűvös lantjára megindult
          orma-csupasz hegyeket pírba borítja e hír.
 5   Felkacag ő léhán: „Hát nem tudjátok-e, sziklák,
          Thébában Vénusz mekkora nagy hatalom?
      Lágy húr pendül, s már ti szaladtok – ámde miért bűn,
          hogyha a szépségem férfiakat ragad el?”
                                                                     (Kurcz Ágnes fordítása)



[128] 129

1–2 Phryné, a híres hetaira (hetéra) a Nagy Sándor által – Pindarosz háza kivételével – leromboltatott Thébait (Plut. Alex. 11) a férfivendégeitől kapott aranyakon felépíttette. E gondolatsor bizonyosan Propertius (i. e. 47–15) római elégiaköltő egyik verséből származik (2,6,5–6): nec, quae deletas potuit componere Thebas, / Phryne tam multis facta beata viris. – „ki földreomolt Thébát felemelni merész volt, / Phryne, nem tartott ekkora had viditót!” (Bede Anna ford.)

3–4 Amphión Zeusz és Antiopé fia volt, s a Hermész által neki ajándékozott háromhúrú lanton (Amphioniae fidis) olyan szépen játszott, hogy a sziklák (saxa) maguktól álltak össze városfallá Thébai körül (Hor. ars 394–396; carm. 3,11,1–2; Stat. Theb. 1,9–10; Sil. Ital. 11,443 etc.). A Thébait körülvevő hegyek nyilván azért pirultak el (montes erubuere), mert ezúttal a hetéra Phrüné nagyon is emberi varázsának, nem pedig a zene isteni hatalmának volt köszönhető Thébai felépülése.