Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A KÖLTŐ MARTIALISHOZ

A KÖLTŐ MARTIALISHOZ[13]


      Költők csillaga-dísze, Martialis,
      tréfák atyja, finomka élceké is,
      játszó rigmusoké, csufolkodóké,
      ki mellett Plautus is aféle bunkó:
 5   úgy, ahogy tehetem, követni foglak.
      Phoebus, Múzsa-csapat – kit érdekelnek!
      Nem kérem soha én a pártfogásuk.
      Téged hívlak az istenek közül csak,
      költő én magam is, tehát vetélytárs,
10   kérlek, meg ne tagadd magas kegyelmed.
      Sőt inkább, ha a Szűkszavú Öregnek
      képzelgése igaz; vagyis, hogy egy-egy
      lélek átröpül új meg új személybe,
      s szent Homérosz is Enniusba szállott
15   aztán, hogy – gyönyörű madár – megírott
      hímű szárnyain égbe nem suhant már,
      – mondom, hogyha igaz: te jöjj belém át,
      s én lelked ha ki bírom érdemelni,
      hidd meg: a magamét elengedem majd.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[13] 13

1 Marcus Valerius Martialis (38/41 k.–104) római költő, a római epigrammaköltészet legzseniálisabb alakja. Művei Antonio Beccadelli 1426-ban megjelent Hermaphroditusának, illetve Janus epigrammáinak költői mintaképei.

2 A tréfák atyja titulust adja Giovanni Pontano is Antonio Beccadellinek (Pont. am. 1,27,1–2: Antoni, decus elegantiarum / atque idem pater omnium leporum).

4 Titus Maccius Plautus (i. e. 250 k.–184) a legjelentősebb római komédiaíró. Tréfáit sokan méltatták, bár Horatius elmarasztalólag szólt humorának póriasságáról (Hor. ars 270–273). Plautus minősítése (verna) nem valódi értékítélet, hanem utalás Martialis I. könyvének 41. epigrammájára (2,41,1–2: Urbanus tibi, Caecili, videris. / Non es, crede mihi. Quid ergo? verna).

5 A római költők közül Lucretius (3,3–4: te sequor, o Graiae gentis decus, inque tuis nunc / ficta pedum pono pressis vestigia signis) tett hasonló fogadalmat mintaképének, Epikurosznak. Horatius is hasonló szavakkal vallotta szatíráiban követett mesterének Luciliust (Hor. sat. 2,1,34: sequor hunc, Lucanus an Apulus, anceps), illetve epódoszaiban a paroszi Arkhilokhoszt (Hor. epist. 1,19,24–25: numeros animosque secutus / Archilochi). Giovanni Pontano, a tudós költő, Catullus követőjének, hívének vallotta magát (Pont. am. 1,28,8–9: Sed certe meus hic libellus unum / doctum post sequitur suum Catullum). Janus Martialis követésére esküszik föl, az ő tanítványa lesz, miként az apostolok Krisztuséi.

6 A költők rendszerint a Múzsákat és Apollónt (Phoibosz, Phoebus) hívják segítségül költői vállalkozásuk kezdetén.

8 Janusnak többet jelent Martialis segítsége, mint a költészetpártoló istenek (Apollón, Múzsák, Dionüszosz) támogatása.

11–12 A Szűkszavú Öreg (senis silentiosi) Püthagorasz, a szamoszi filozófus (i. e. VI. sz.), akinek iskolájában a tanítványok öt évig hallgatásra voltak kötelezve (Diog. Laert. 8,10; Sen. epist. 52,10). Egyik legfontosabb tanítása a lélekvándorlás volt.

14–16 Homérosz lelke a püthagoreus hiedelmek szerint előbb egy pávába (superbus ales), majd az Annalest írni kezdő Enniusba szállt. A fordító félreértette Janus bonyolult gondolatmenetét, mely szerint a szent Homérosz lelke azután szállott Enniusba (egyesült Enniusszal), hogy dölyfös-büszke madárként (páva) többé nem emelgette „csillagokkal festett” farktollait. A páva ékesen festett farktollain a mitológia szerint az Iót őrző (Hermész által megölt) Argosz szemei láthatók (Ov. met. 1,723: gemmis caudam stellantibus inplet). A pictam sideribus kifejezés láthatóan Ovidiust utánozza, a fordító azonban a sideribus levare kifejezést vélte összetartozónak.