Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

DIONÜSZIOSZRÓL, A SZIRAKÚZAI ZSARNOKRÓL

DIONÜSZIOSZRÓL, A SZIRAKÚZAI ZSARNOKRÓL[134]


      Míg kapkodva eszik vendége a bő lakomából,
          s függő kardtól fél, szól Szirakúza ura:
      „Lásd, ez az én sorsom; vélted, hogy boldogan élek.
          Menj, próbáld ezután hinni: örül, ki remeg.”
                                                                     (Kurcz Ágnes fordítása)



[134] 135

1–4 I. Dionüsziosznak, Szürakuszai türannoszának (i. e. 405–367) és az udvarában vendégeskedő kegyencnek, Damoklésznek a története közismert az antik hagyományban. Damoklész irigyelte a türannoszt gazdagságáért, hatalmáért és szerencséjéért. Dionüsziosz ünnepi lakomát tálaltatott fel (Hor. carm. 3,1,18: Siculae dapes) Damoklész tiszteletére, ám a kegyenc feje fölé egy lószőrön függő kardot akasztatott. Damoklész sietve visszavonta irigykedő magasztalását. Janus a történetet Cicerónál (Tusc. 5,61–62) és Macrobiusnál olvashatta (comm. 1,10,16), a vers az utóbbi megfogalmazásait, dramaturgiáját követi.