Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

146

146


      Pomilio Blasi, cum te mirantia spectant
          lumina, succendit protinus ira iecur.
      Esse pudet si te nanum, fuge solis ad ortus:
          inter Pygmaeos vel Polyphemus eris.
 5   Illic sublimis solio veneratus in alto
          gentibus exiguis iura severa dabis.
      Illic tota tuo pugnabunt agmina ductu,
          advena cum pacis foedera rumpet avis.
      Sed tibi terga tument putri deformia gibbo,
10       surgit et e medio pectore turpe caput.
      Amplius hoc, fateor, nos te ridemus, at illis
          maiorem incutiet tam nova forma metum.
      Unde tamen subiti tanta inclementia morbi?
          An nihil est, quod non improba fata petant?
15   Certe sospes eras, certe conviva sedebas
          nobiscum ad festas nuper et ipse dapes.
      Mortuus ecce iaces, nec adhuc te fabula vulgi
          distulit in maesto decubuisse toro.
      Terra tibi reliquos quantumlibet ingravet artus,
20       sit tantum gibbo non onerosa tuo.