Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

LEONELLÓNAK, FERRARA GRÓFJÁNAK SÍRFELIRATA

LEONELLÓNAK, FERRARA GRÓFJÁNAK SÍRFELIRATA[146]


      Sírdomb rejti Nyugat díszét, a neves Leonello
      grófot. Kormányzó jogarát tartván a kezében
      minden nemzetség élvezte a béke uralmát,
      s újra lejött hozzánk Astraea a csillagos égről.
 5   Kisgyermek, fiatal s érett koru férfi, te vén is,
      gyászoljátok hát a vezért, aki ősei földjén
      élenjáró volt, felidézte a régi aranykort,
      s hajdani római polgárok hírét utolérte.
                                                        (Zala Mária fordítása)



[146] 147

1–4 Leonello d’Este, Ferrara humanizmust pártoló fejedelme 1450. október 1-jén hunyt el. Janus két epitaphiumot is írt a költőket kedvelő fejedelem emlékezetére (ÁBEL, 98–99). Leonello kormányzásának időszakát (1441–1450) Janus Itália ősi aranykorához, a saturnusi boldog századokhoz, illetve a későbbi augustusi aranykornak főként Vergilius és Horatius által megénekelt békéjéhez hasonlítja. Az emelkedett, pátoszteli hangot elsősorban a latin epikus költészet kiválóságaitól kölcsönzött kifejezésekkel éri el (Lucan. 6,585; Verg. Aen. 6,792–794; 8,324–325; 7,710; 11,125; Sil Ital. 8,70; Stat. Ach. 1,817 etc.). Leonello uralkodása alatt (quo sceptra tenente – Ov. fast. 2,432; Pont. 3,2,61) béke honolt Ferrarában, míg más tájakon Mars szított véres háborúkat. Az aranykor beköszöntését jelezte a vetus Virgo, azaz Asztraia (Astraea, Diké, Iustitia = az Igazság istennője) visszatérése a földre, aki a vaskor kezdetén az emberi gonoszság miatt utolsóként hagyta el a földet (Ov. met. 1,149–150). Az ő visszatérését Vergilius is egy új aranykor kezdeteként ünnepelte (ecl. 4,6: Iam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna). A leonellói aranykor propagandaszerű hangoztatása már a fejedelem életében divatos témája volt a kor költőinek (Marras. carm. var. 19,3–6; Strozz. erot. 2,18; Strozz. poem. 1,17–18: At tu, quo placida populos ditione regente / aurea concordes evolvunt saecula Parcae.) Halálát mindenki meggyászolta, akár a régi nemes római jellemekét (Lucan. 7,37; Mart. 9,8,9–10; Cons. ad Liv. 203–204).

5 A sor eleganciáját nemcsak a fokozás adja, hanem az is, hogy az élet kezdetét jelző csecsemőktől (infantes) az életük végéhez közeledő öregekig (senes) mindenkit megjelenít Janus (vö. Isid. etym. 11,2).