Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

KÖNYVÉHEZ SZÓL

KÖNYVÉHEZ SZÓL[15]


      Argiletumi boltoktól sose félj, kicsi könyvem,
          S hogy köpönyegről ráz tán levegőbe a gúny,
      Vagy hortyogva kajánok szívják el levegődet,
          Vagy hogy az orrát majd rád veti Orranagyúr.
 5   Makrahalaktól hát sose tarts, sem olajfabogyóktól,
          Sem hogy a moly megrág, sem hogy a szú megemészt,
      Fél a tudós tőlük, s eleget remegett a te szerződ…
          Ám a sok írigytül félj te nagyon, kicsi könyv!
                                                                 (Dybas Tihamér fordítása)



[15] 15

1 Janus epigrammája szinte cento-formában követi Martialis I. könyvének 3. epigrammáját, amelyben a költő a könyvére leselkedő veszélyeket sorolja fel. A tanítvány azonban mintha túl akarna tenni mesterén, a nyelvi eszközök segítségével megidézi csaknem az összes olyan Martialis-epigrammát, amelyben könyve, versei sorsával önironikusan tréfálkozik a mester. – Az Argiletum a könyvkereskedők nevezetes utcája volt Rómában, a Pallasz templomáról elnevezett fórumon, a Vespasianus által építtetett Béke-templom mögött.

2 Rómában a duhaj ifjúság kedvenc csínytevése volt, hogy éjjel az utcán köpönyeget borítottak valakire, s úgy hajították a magasba (Mart. 1,3,8: Ibis ab excusso […] sago).

3 A bonyolult szerkesztésű latin szöveg a verset (könyvet) fintorogva kigúnyolók levegőt hahotázva-röhögve beszívó gúnykacajáról beszél. A fordításban nem sikerült a tartalmi vonatkozásokés és a hanghatások együttes megjelenítése (vö. Mart. 1,3,5; 4,86,7).

4 Janus metaforája arra utal, hogy az orrot az ízlés és a gúnyolódás „székhelyének” tartották a rómaiak, s Martialis keserű iróniával figyelmeztette könyvét arra a veszélyre, hogy szinte mindenki „rinocérosz-orrúvá” vált (Mart. 1,3,5–6: iuvenesque senesque / Et pueri nasum rhinocerotis habent).

5 A könyvére leselkedő számtalan veszély között említi Martialis (s nyomán Janus), hogy halat (scombros) vagy tömjént (thura), esetleg tintahalat (cordylas) vagy olajbogyót (olivas) csomagolnak majd lapjaiba a boltosok (vö. Mart. 3,50,9; 4,86,8; 3,2,4; 13,1,1). A fordító a tömjént és a tintahalakat nem említi.

6 A kallódó, sosem használt, porlepte könyvek ellenségei, a moly (blatta) és a szú (tinea) Martialisnál gyakorta emlegetett veszélyforrások (6,60,7; 13,1,2; 14,37,2).

7 Janus visszautal könyve mesterének (tuus magister), Martialisnak az előzőekben felsorolt félelmeire (timuit ista). Pontano is a magister titulust adományozza Beccadellinek (Pont. am. 1,1,7: Legem versiculis dedere nostris / aetas et male sobrius magister).