Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Itt nyugszik János, harcokban réme töröknek.
Dicsfényben ragyogott őrhelye Pannonián.
Szülte Hunyad, majd, mint ispánt, Beszterce uralta.
Nándori Albán halt – nyughelye Alba-Julae.
(Jánosy István fordítása)
[149] 150
1–2 Hunyadi János 1456. aug. 11-én halt meg a zimonyi táborban kitört pestisjárványban. A fordításban elsikkadt az a tény, hogy az (általa) kormányzott Pannonia dicsősége (ille gubernatae gloria Pannoniae) volt, azaz kormányzó (gubernator, 1446. jún. 6-tól. 1453 január elejéig). A „nagy Hunyadi” jellemzése (Turcorum ille horror in armis) Ovidiusnak Akhilleuszra (met. 12,612: timor ille Phrygum), Lucretiusnak és Senecának Publius Cornelius Scipióra (Lucr. 3,1034: Scipiadas, belli fulmen, Carthaginis horror; Sen. epist. 86,5: ille Carthaginis horror) vonatkozó megfogalmazásaira épül.
3–4 Az epitaphium második fele a 2. epigramma kapcsán idézett Vergilius-sírvers kulcsszavait utánozza (creat–rapit–nunc tenet). Hunyadi János apja Luxemburgi Zsigmond királytól kapta 1409-ben királyi adományul Vajdahunyadot, s nevét is erről vette (Hwniiad = Hunyad). Fiát, Hunyadi Jánost 1453. február 1-jén ruházta fel V. László a Beszterce (Bistricia, Biztritia) örökös grófja (comes) címmel. Janus zárósora szójáték (Nandoris Alba/Alba Iulae), ennek kedvéért írja, hogy Hunyadi János Nándorfehérvárnál halt meg.