Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ALFONZ, NÁPOLYI KIRÁLY SÍRFELIRATA

ALFONZ, NÁPOLYI KIRÁLY SÍRFELIRATA[151]


      Mint Jupiter tetemét Dictae-hegy hantjai rejtik,
          itt e hely Alfonznak rejti királyi porát.
      Nagy Jupiter sok mennyei várat tart a kezében,
          Alfonz, Nápoly ura őrzi a csillagokat.
                                                                       (Újvári Károly fordítása)



[151] 152

1–2 Janus egy Lucanusnál (8,869–872) és Martialisnál is szereplő (9,34,1–2) motívummal indítja versét. A hazug voltukról közismert krétaiak azt mesélték, hogy Zeusz minden esztendőben megszületik, ugyanabban a barlangban, éktelen villámlás és vérözön közepette, minden évben meghal és el is temetik (vö. Kallimakhosz, Zeuszhoz 9–10). Janus e versével Martialishoz, Lucanushoz és Kallimakhoszhoz hasonlóan azt mondja a sírfeliratot olvasónak, hogy Alfonz király, azaz V. (Bölcs) Alfonz, Aragónia és Nápoly királya (1416–1458), Beccadelli pártfogója – csakúgy, mint Zeusz – kenotaphiumban (jelképes, üres sírban) nyugszik, azaz bár sírt emeltek neki, valójában nem halt meg.

3–4 Az epitaphium második fele gondolatpárhuzammal folytatja az expozíció összehasonlítását (Alfonz – Jupiter), amely szerint ha Jupiter sértetlenül (integer) uralja az égi fellegvárakat, mert nem igaz a mendemonda, hogy meghalt, akkor Alfonz király sem halt meg, hanem testében-lelkében épen lakja a mennyei magasság csillagait.